Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #7974
    Másodjára egy súlyosabb darab:

    SCUD


    II.VH-ban a németek álltal készített A-4 (ismertebb nevén: V-2) bevezette a ballisztikus hadászati rakéták korát (bár tudni kell, hogy az USA-ban már 1940-ben fellőtték a VIKING rakétát), és bár az A-4 harci teljesítménye sok kívánnivalót hagyott maga után, a legnagyobb hibája az volt, hogy csak egy nehézkes indítóállványról lehetett bevetni, mely könnyű célpontja volt a szövetséges bombázóknak. A náci Németországban ezt a problémát a tengeralattjáró után kötött konténerből való indítással szerették volna kiküszöbölni, de a háború végéig ezt nem sikerült megoldani. A német rakétatudósokra jórészben az USA tette rá a kezét, de a kommunista Oroszországba is sok német mérnököt hurcoltak, és az A-4 pár példányához, valamint működőképes hajtóművekhez is jutottak. A szovjet hadvezetés mihamarabb szeretett volna saját rövidtávú ballisztikus rakétát, lehetőleg nukleáris harci fejjel, ám egy fontos kikötés volt vele szemben: lehetőleg gépjárműre szerelt, mobil indítóállványról lehessen indítani. Meg kell még említeni, hogy teljesen orosz gyártású hajtóművel kellet ellátni, aminek megoldása sok évet vett igénybe. A SCUD (típusjele: R-11FM) végül is az 1950-es évek második felében került rendszeresítésre. A rakéta maga nagyon hasonlít az A-4-re, és ahhoz hasonlóan szintén folyékony üzemanyagú rakétamotorral volt ellátva. A rakéta a MAZ-543 négytengelyes hordozójárműről indítható, mely jellegzetes, középen a rakéta által kettéosztott alakja jó negyven-ötven évvel a megjelenése után is meghatározta a szovjet rakétahordozó járművek alakját. Az indításakor a rakétát a tartókerettel együtt függőlegesbe fordítják, beprogramozzák a cél adatait, majd elindítják a rakétát. Ezek után a SCUD saját tehetetlenségi navigációs rendszere segítségével halad, majd csapódik be - remélhetőleg valahol a cél közelében. Ugyanis a SCUD a nagybácsi A-4-hez hasonlóan nem a pontosságáról híres, szórása a gyakorlatban több kilométeres - ennek köszönhetően a SCUD inkább terrorbombázásra alkalmas, mint konkrét katonai célok megsemmisítésére, hacsak nem nukleáris fejjel szerelték fel. Az 50-es, 60-as évek világpolitikájának megfelelően a kommunista vezetés minden potenciális szovjet-barát országnak szállított fegyvereket - legtöbbször SCUD-okat is. Így kerültek ezen rakéták Irakba is. A rakétacsalád számtalan "házilag" módosított tagot is számlál, ugyanis az "oroszosan" egyszerű szerkezet szinte kínálja magát a barkácsolásra - a robbanófej lecserélése egy elég egyszerű dolog, de Irak esetén láthattuk, hogy a vegyi robbanófejekkel ellátott Al Husszein rakéták hatásfoka nem javult számottevően... Igaz épp az iraki, módosított rakéták sok fejtörést okoztak az amerikai hadseregnek, mivel a Patriot rakéták öböl-háborúban használt első változata egyszerűen nem tudott mit kezdeni a SCUD-okkal, mivel azok a visszatérésnél (vagyis amikor a pályacsúcsát már elérte, és visszahullva a cél fele halad) egyszerűen darabokra estek szét, és a robbanófejet nem tudták megkülönböztetni a rakétatest-törmeléktől. A hatótávot is meg lehet növelni, egyszerűen úgy, hogy könnyebb rakétafejet szerelnek rá, de lehet úgyis, hogy a rakétatestet egyszerűen kettévágják, és beszerelnek plusz üzemanyagtartályokat. Ezek a "házi" SCUD verziók azonban nem voltak túl sikeresek - Irak ugyan szándékozott egy többlépcsős SCUD verziót létrehozni, ahol a második fokozatot jelentő SCUD-ot hat másik, robbanófej nélküli SCUD fog körbe első fokozatként, így remélve, hogy egy mintegy 3000 kilométeres hatótávolságra sikerül eljutatni a második fokozat robbanófejét - ám ez sohasem valósult meg. A valóságban egy SCUD egységhez 8 fős személyzet tartozik, és 60 percbe telik, míg indításra készítik fel a rakétát. Sok problémát okozott kezelésénél az erősen reaktív és mérgező üzemanyag, ezért is cserélték le később, az 1970-es és -80-as években a szilárd hajtóanyagú harcászati rakéták.

    Főbb adatok:

    SCUD:
    Hossz: 11,2m
    Átmérő: 0,88m
    Inditási tömeg: 6,300 kg
    Hatótávolsága: 300 km
    A Robbanófej tömege: max. 950 kg TNT/Vegyi/Biológiai/Nukleáris
    Szórása (hivatalos adat): 1,5 x 0,75 km (1,5 km hosszában, 0,75 km keresztben)

    MAZ-543: (rakéta nélkül)
    Hossz: 11,2 m
    Szélesség: 3 m
    Magasság: 2,67 m
    Saját tömege: 20.550 kg
    Motor: egy D 12 A-525 A típusú, V-12-es Dízel-motor, max. teljesítménye 386 kW
    Kerékképlet: 8x8
    Max. Sebessége: 60 km/h
    Hatótávolsága: 650 km

    [center]
    A SCUD metszete és főbb részei.


    A MAZ-543




    Kép egy iraki változatról: Al Abbas (750km-re megnövelt hatótávolságú, csak kisérleti fázisba jutott)


    Kép egy iraki változatról: Al Husszein (~600km-re megnövelt hatótávolságú, lehetséges vegyi/biológiai harci fej (ezt Al Hijarah-nak hívják))
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!