Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #76066
    Ez a kézifegyverek fejlődésének és a harci eljárások változásának volt köszönhető.

    A géppisztoly már megjelent az I.Vh-ban, de használhatóságát nem sikerült egyértelműen megállapítani a lövészárok-hadviselésben, ahol a telepített géppuskák uralták a hadszínteret. Utólagosan "mókásan" hat, hogy a lövészárok-hadviseléshez az átlag baka hosszú puskát és szuronyt kapott, de akkoriban a harctéri elemzése nem volt erős oldala a harceljárásokat kidolgozó tiszteknek.

    A két világháború között eljött a géppisztolyok aranykora, a Thompson, Suomi (PPS), MP39 és társaik az épületharcokban megfelelőek voltak. A "probléma" az volt, hogy a puska és a pisztoly lőszerek között nem volt semmi. A puskalőszert tüzelő sorozatlövő fegyverek, mint a BAR ott voltak, de azzal kézből sorozatot lőni inkább kihívás, mint életképes harceljárás volt. Mindegyik ország küzdött ezzel a problémával, ki így (pl. a németek is használták "kézből" az MG34-et, az amerikaiak a .30 caliberes géppuskát), ki úgy (amerikai BAR vagy brit Bren táras géppuska), ám a "sima" bakának továbbra is a hosszú puska volt a fegyvere, mivel a harceljárások alapvetően továbbra is a nagy lőtávolságot preferálták (a gyakorlat más volt, a szovjetek ezt átlátva a városi hadviseléshez inkább a PPS géppisztolyt adták a katonáiknak).

    Vagyis volt a hosszú távú (~150 méternél messzebb) és volt a rövid távú (50-100 méternél nem messzebb) szóló felhasználási igény, és egy-egy, ehhez megfelelő fegyverosztály.

    A gépkarabély "megszületéséhez" arra volt szükség, hogy a hadseregek ráébredjenek, hogy sem a puskalőszert tüzelő hosszú lőfegyver, sem a pisztolylőszert tüzelő géppisztoly nem ideális mindkét hadszíntérre. Volt két olyan kompromisszum, amely feláldozza az egyik feladatkört a másikért.

    Kellett egy új, köztes fegyver, amely mindkettő feladatát elláthatja, vállalható kompromisszumokkal. Ez mind a németeknek (Stg-44, 7.9x33mm), mind a szovjeteknek (SzKSz / AK-47, 7.62x39mm), mind kicsivel később a briteknek (EM-2, 7x43mm) sikerült is. Csakhogy jött az amerikai lobby, amely elvárta a hosszú lőtávon is a megfelelő erőt, és az 1960-as évekig ők és a NATO maradtak a 7.62x51mm-es puskalőszernél (M14, FN FAL, HK G3, stb.).

    Szóval valahol a "begyepesedett" nézetek miatt nem terjedt el a köztes lőszert tüzelő gépkarabély nyugaton (és ne feledjük el, hogy keleten is nehezen ment, az AK-47 első éles bevetése 1956-ban, Magyarországon volt, eddigre terjedt el megfelelő méretben, de még az 1960-as és talán még az 1970-es években is akadt szovjet gyalogsági alakulat, amely PPS-el volt felszerelve...).

    A harci tapasztalatok pedig újra és újra felülírják a korábban bevett dolgokat. Az US ARMY az M14 után nagy nehezen rendszeresítette az 5.56x45mm-es M16 gépkarabélyt (illetve először az USAF, majd az USMC, végül az US ARMY). Mikor kiderült, hogy a katonák a sorozatlövést nem egészen úgy használták, ahogy azt elképzelték az irodákban, jött az M16A2 és a 3-as rövid sorozatot lőni képes gépkarabélyok kora. Mikor az 1980-as években elkezdett a optikai irányzék elterjedni a kézifegyvereknél is (a Steyr AUG-al, amit az osztrákoknál is nehezen fogadtak el, mert a sima "vas" irányzékot a katonák megbízhatóbbnak tartották), akkor a sorozatlövés megint háttérbe szorult. 2003 után pedig Irakban és Afganisztánban a katonák "sírtak" a "gyenge" ballisztikai képességű 5.56x45-ös miatt, és inkább örültek volna a puskalőszert tüzelő M14-esnek...

    Szóval nem egyszerű ez...
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.08.03. 11:31:17