Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #7208
    Versuchsträger 1-1 és 1-2:

    Az 1960-as években a nyugatnémet katonai vezetés eléggé kellemetlen körülmények között találta magát. Az ősrégi, 90mm-es löveggel szerelt M-48-as harckocsi volt a fő harcjárművűk egészen 1965-ig, amikor megjelent a Leopard 1 a maga 105mm-es lövegével. Csakhogy eközben a Szovjetunió a keletnémet határra már a 115mm-es ágyúval szerelt T-62-eseket, majd 1967 után a 125mm-es ágyúval szerelt, automata töltőberendezéssel rendelkező T-64-eseket vezényelte, amelyek alacsonyabbak is voltak, mint a nyugati harckocsik. A közös Amerikai-Nyugatnémet MBT70 terv lett volna a megoldás a nyomasztó számbeli, és mostmár technikai fölénnyel szemben, ám az 1969-ben az eltérő nézetek miatt felbomlott. Az 1970-es évek elején ezért kezdetét vette a Leopard 2 fejlesztése, csakhogy jött 1973 és a Jom Kippuri csata, amely egyértelműen megmutatta, hogy milyen fontos az erős páncélvédelem, és a minél nehezebb eltalálhatóság, tehát a minél kissebb sziluett. A német hadvezetés ezért parancsot adott egy lehetséges Leopard 3 tervre, amelynek lényege, hogy a Jom Kippur-i csata tapasztalatai alapján egy minél jobban páncélzott, minél kissebb támadási felületett felmutató, minél erősebb fegyverzettel rendelkező, de ugyanakkor nagyon mozgékony harcjárművet építsenek. Ezek lettek a Versuchsträger 1-1 és 1-2 (VT 1-1 és 1-2), az előző 2db 105mm-es löveggel, az 1-2 pedig 2db 120mm-es löveggel.
    A taktikai elemzések kimutatták, hogy a Leopard 1 a 830 lóerős diesel-motorjával alulmotorizált volt, miközben elég nagy sziluettel rendelkezett, különösen a szovjet harckocsikhoz képest, és a kézzel töltött ágyújával túl kicsi volt a tűzgyorsasága. A VT 1-1 és 1-2 harcjárművek esetén ezért a kezdetektől fogva egy torony nélküli, kompakt harcjáművet képzeltek el, két löveggel, amelyek automata töltőberendezéssel rendelkeznek, a frontpáncélzata igen vastagra lett tervezve, és a viszonylag kis magassága miatt nehezebb célpontott is jelentett. A taktika az volt, hogy védekezőharc esetén egy jó pozicióba beássa magát, és ott várja be az ellenséges harckocsioszlopokat - ez a taktika a második világháborúban már bevált. A másik taktikai lehetőség egy véletlenszerű, rövid időközönként fordulókkal tarkított nagysebességű előrenyomulás, a tesztek szerint 1500 méternél távolabbról egy így közeledő célt elég nehéz eltalálni, és ha hozzávessük a tervezett jármű kis célfelületét, vastag páncélzatát, valamint nagy sebességét, elég komoly passzív védelmet jelent.
    A háromfős legénység egymás mellett ül, középen a sofőr, balra tőle a parancsnok és jobbra az irányzó. Mögöttük van a meghajtás és a felfüggesztés elektromos és a hidraulikus rendszerei. Leghátul taláható a motor, amely egy 56 literes V12-es, 4 turbófeltöltős diesel-motor, melynek teljesítménye tartós üzemben 1500 lóerő, harci üzemben pedig 2175 lóerő (!!!), 43.5 tonnás tömeggel számolva ez 50 lóerő/tonna (normál üzemmódban 34.5 lóerő/tonna), ami igencsak jó érték, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb harckocsinál 20-25 lóerő/tonna körül alakul, a Leopard 2 esetén a 27 lóerő/tonna pedig már kiemelkedően jó érték. A test két oldalán foglal helyet a két löveg, az automata töltőberendezéssel együtt, elvi tűzgyorsaságuk egyenként 10-12 lövés/perc, összesen tehát 20-24 lövést adhatnak le percenként. A lövéseket le lehet adni egyenként, egyszerre, vagy rövid időkülönbséggel, növelve a találati esélyt, illetve találat esetén a pusztítást. Az ágyúk irányzása oldalirányban a test mozgatásával történik, függőleges irányban -10° és +15° között lehet kitéríteni, és szükség esetén be lehet még segíteni a futómű hidropneumatikus rugózásával, amelyel a testet emelni ill. sülyeszteni lehet. A lövegek függőleges irányban stabilizátorral rendelkeztek.
    A tesztjárművek közül csak a VT 1-2 bal oldali lövege rendelkezett automata töltőberendezéssel, 6 lőszerrel ellátva, a VT 1-1 esetén csak kézi töltés volt, és mivel csak az elképzelés életképességét vizsgálták, nem rendelkezett egyik jármű sem Atom-, Biológiai- és Vegyi védelemmel, sőt, másodlagos fegyverzettel sem.
    1975 Decemberében a programot leállították a felmerült problémák, valamint a koncepcióban rejlő rizikó miatt, és a fejlesztést a továbbiakban tisztán a Leopard 2 irányába terelték.

    Versuchsträger 1-2:

    Legénység: 3 fő

    Tömege: 43.5 tonna
    Hossza: 9.06m
    Szélessége: 3.54m
    Magassága: 2.04m
    Hasmagassága: 0.45m

    Erőforrás: egy 45 literes MTU MB803 Ra-500 Diesel-Motor négy turbófeltöltővel.
    Teljesítmény: harci üzemmódban 2175 lóerő/ 1600kW
    normál üzemmódban 1500 lóerő / 1100kW
    Sebessége műúton: 70km/h (más forrás szerint elérte a 100km/h-át)
    Sebessége terepen: 40km/h

    Fegyverzete: 2db Rheinmetal 120mm-es simacsövű hk.ágyú

    [center]
    VT 1-2


    VT 1-1


    A VT 1-2 a Koblenz-i múzeumban.
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!