Az hogy a cikk írója Dániában állt önkéntesnek, bennem nem ébreszt semmilyen rossz érzést hisz a történelmünk során nem egy más országból jött katona és katonatiszt harcolt a mi csapatainkban és ott szerzett tapasztalataival a mi segítségünkre is lehet. Azt már embere válogatja , hogy mennyire érzi magáénak ezt az ügyet, hogy Mo. is hasonló szintre fejlődjön, mennyire kitartó az itteni vízfejek meggyőzésében.
A Mo.-i helyzet inkább aggaszt miszerint nincs egy két olyan ember aki elhivatottságot érezne ez ügyben és még anyagilag is támogatni tudná a kezdeteket, anno egy-két tehetősebb báró és gróf fia a katonai iskolákat kijárva mind bel és külföldön, hazatérésekor látva az itteni helyzetet késztetést éreztek annak változtatásán. A mai helyzet meg ha valaki itt Mo.-n megszedi magát és befolyásos pozícióban van az általában csak a kezét tartja továbbra is Mo. felé, és nem nézi mit adhatna. Az az adakozó, országépítő tehetősebb réteg sajnos már a múlté amikor még színházra, hidakra, iskolákra, kórházakra, vasútra és sorolhatnám, saját vagyonukból áldoztak amivel támogatókat szereztek egy jó ügy érdekében.
Annak idején a honvédségnél sem értettem, hogy egy harcjárművet, hogy bízhatnak rá egy bevonulóra aki mindent csinált legtöbbször csak nem vigyázott az eszközre. Az én elképzelésemben egy felelős vezetésnél minden eszközre egy hivatásos katona van beosztva aki az adott technikát magas szinten ismeri és felel az adott technikáért majd az ő keze alatt képződnek ki az újoncok, így egy valóban értéket képviselő kiképzést kaphattak volna nem egy bele...unk kiképzést. ect. ect.