Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #6339
    A világűr esetén nem kell csodálkozni, ez az 1980-as években is felvetődött a csillagháborús terv kapcsán, sőt, sokkal korábban, már az 1960-as években, amikor mind a Szovjetúnió, mind az USA kőkeményen készült a világűrben megvívandó csatákra. Az USA pl. tanulmányokat készítettet arra vonatkozólag, hogy milyen eszközökre, felszerelésekre, fegyvereke lenne szükség egy, a Holdon (!) történő "fegyveres konfliktus" esetén. Mindkét fél először csak kém-állomások új helyének tartották a világűrt (az amerikaiak a Dyna-Soar és a MOL, míg a szovjetek a Szojuz-R (Razvedkij, ~kém) és az Almaz program keretében), űrhajókra, majd űrállomásokra telepített optikai kémkamerák, amelyel meg lehet figyelni a másik hátországát.


    Korabeli rajz az X-20/DynaSoar űrrepülőgépről. Igen, az 1960-as évek elején repült volna az első űrrepülőgép - ha az Apolló-program miatt le nem építik...


    A tervezett Gemini/MOL kéműrállomás


    Természetesen egy valódi háború esetén az ellenfél ilyen eszközeit célszerű elpusztítani, ezért az USAF rakéta-torpedókkal felszerelt Gemini-űrhajót, a szovjet vezetés pedig géppuskákkal/rakétákkal felfegyverzett Szojuz-űrhajót álmodott meg. A tervekből nem sok minden lett, kiderült, hogy túl bonyolult és költséges az emberes képállomás, ezért inkább a kémműholdakra koncentráltak (KH-11 program). A szovjetek az Almaz program keretében megépítették a Szaljut 3 és Szaljut 5 űrállomásokat, amelyek elsődleges feladata a katonai hírszerzés és felderítés volt, a Szaljut 3-ra egy NR-23 (más források NR-30) gépágyú is felszerelésre került - önvédelem céljából (ezt 1975 januárjában tesztelték is kint, a világűrben).


    A Szaljut 3 építés alatt


    Később háttérbe szorult kicsit a dolog, de továbbra is dolgoztak rajta, az új tervek szerint az ellenség kommunikációs és navigációs műholdjait vennék célba, első körben ASAT (repülőgépről indittot rakétákkal), második körben pedig az űrbe fellőt önirányító műholdakkal, amelyek vagy kamimaze módra nekirohannak az elpusztítandó űrszondának, vagy fedélzeti fegyvereivel szétlövi azt. Mindkét oldalnak voltak ilyen tervei, de ezek továbbra is tervek maradtak. Egy apró kitétellel: a szovjetek abbani félelmükben, hogy esetleg a műholdjaikra amerikai űrhajósok poloskát szerelhetnek, és így lehalgathatják a katonai adásokat, minden katonai műholdukra rászereltek némi robbanóanyagot, és úgy drótozták be őket, hogy ha bárki "piszkálni" szeretné a műholdat, akkor felrobban, megölve a merész űrhajóst...
    Az 1990-es években az amerikaiak úgy vélték, hogy a legjobb megoldás az speciális mikro (alig pár tíz kg-os) harci műholdak kifejlesztése, amely békében repkedhet a föld körül, és ha szükséges, akkor aktiválva őket képesek elpusztítani rövid idő alatt az adott ellenséges ország katonai és kereskedelmi műholdait. Egyenlőre ilyen műholdat (legalábbis hivatalosan) nem állítottak pályára.
    Időközben problémák merültek fel a civil életbe kilépő GPS-el is. A GPS rendszerrel ugyanis képessé válthat az ellenség is preciziós csapásra. Ezt úgy küszöbölhetik ki, hogy zavarhatják (pontosabban pontattlanabbá tehetik a rendszert), vagy akár ki is kapcsolhatják egy területen az egészet, hiszen a GPS továbbra is a Pentagon felügyelete alatt van. Ezzel az a probléma, hogy a GPS mára iszonyatosan elterjedt, és előnyeire építve a lehetőségek kitágultak, gyakorlatilag a civil életben már lassan nem is lesz olyan dolog, ahol nem használnák, mivel az építőipartól a légi közlekedésig mindenhol megtalálható a GPS... Azonban probléma, hogy mi a fontosabb: egy teljesen megbízható rendszer, amely zavartalanul működhet folyamatosan (a civil működéshez ugye ez a fontosabb), vagy a szükség esetén katonai igényeknek alárendelető rendszer. Az EU éppen emiatt kezdte el a Gallileo rendszer kiépítését, amely nemcsak pontosabb, mint a GPS, de teljesen civil ellenörzés alá van rendelve (természetesen katonai felhasználását nem tudják megakadályozni, de a döntésekbe nincs a hadseregeknek beleszólása). Az USA pedig aggódik, hiszen már Izrael és Kína is csatlakozott a Gallileo-csoporthoz - a korábbi monopolhatalom elenyészni tűnik.

    Itt a probléma. Ha az USA mondjuk Észak-Koreával keveedik harcba, akkor gyakorlatilag az képes lehet preciziós csapást mérni, és ez ellen csak egy képen tehet: ha valahogy semlegesítí a Gallileo-műholdakat...
    És ez csak egy ok, ott van még a műholdas kommunikáció is, hiszen ma már a legtöbb (nagy) haderő ma már harctéri kommunikációra is műholdas rendszert használ. Érthetően jelentős stratégiai előnyt jelent, ha valaki képes az ellenfél műholdjait lelőni.

    Tehát a dilemma adott. Ha nem tesznek semmit, akkor lehet, hogy az ellenség fog elöbb lépni, márpedig műholdak nélkül az amerikai haderő féllábú óriás. Ezért inkább elébe akarnak menni...

    Nem vitás, hogy erősen megkérdőjelezhető a világűr fegyverekkel való elárasztása, de ez csak akkor várható, ha esélyes lesz egy olyan konfliktus, ahol a már ez is komoly ok lehet - Aganisztán vagy Irak esetén értelemszerűen a műholdak veszélyeztetsége minimális volt. Viszont Kína esetén már más lenne a helyzet...