Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #5771
    A 40-es évek végén, 50-es évek elején az volt a harckocsicsaták "terve", hogy a támadó gerincet a közepes tankok adják (T-34/85, később T-54/55), és őket közvetlen mögöttük néhány nehéz harckocsi kiséri (a JSz-sorozat utóda, a T-10), akik nagy hatótávolságú lövegeikkel már messziről képesek kilőni az ellenséges harcjárműveket - így egyfajta tűztámogatás volt a feladatuk. 1957-ben épült meg a lent látható jármű, az Object 279, amely a T-10-et váltotta volna, és a T-54/55 tankok "kisérete" lett volna a feladata. A jármű legalább 60 tonnát nyomott (de inkább többet), ezért négy lánctalpa volt (valójában két pár mivel az egy oldalon lévő pár egységes meghajtással bírt), hogy ne sűlyedjen el az ingoványos talajon vagy havon sem. Egy 1000 lóerős diesel-motor volt az erőforrása, a végsebessége 40-45km/h lehetett. A testét körben egy eliptikus páncél védte, egyfelől a HEAT lövedéktől, másfelől viszont egy nukleáris robbanás lökéshullámától. A páncélzata egyébként max. 305mm vastag volt, a fő fegyverzete egy 130mm-es hosszúcsövű harckocsiágyú, amelyhez 24db lőszerrel rendelkezett. A programot még 1957 végén leállították, és helyette inkább a számítógépes tűzvezetésre, az automata töltőberendezésre és a lövegből indítható páncéltörő rakétákra összpontosítottak (ebből lett később a T-64). Az egyetlen példánya megtekinthető Kubinka páncélos múzeumban.