-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#3758
160th Special Operations Aviation Regiment (SOAR)
A 160th SOAR jelvénye
1980 Áprilisa meglehetősen sötétre sikerült az amerikai fegyveres erők szemszögéből, az Iráni amerikai nagykövetségen túszul ejtettek kiszabadítására tett kisérlet, az Operation EAGLE CLAW csúfos véget ért, amit az amerikai sajtó még hosszú ideig úgy emlegetett, hogy a "A tökéletes kudarc". Carter elnök James L. Holloway Admirálist bízta meg, hogy egy bizottság élén kielemezze a misszió hibáit. A kudarc egyik fő okának azt találták, hogy a sereg híján volt a küldetéshez megfelelően kialakított légi járműveknek, és a feladathoz felkészített személyzetnek. A hadsereg azonban már a bizotság eredményeinek nyilvánosságra kerülése elött nekilátott egy célirányosan kiképzett és felszerelt egység felállítására, amelyet a 158th Légi Zászlóalj köré építettek, az egész hátterében az állt, hogy minél hamarabb bevethető legyen egy esetleges második mentőakcióhoz. A 'C' és 'D' századok megkapták a vadonatúj UH-60 csapatszállító helikoptert, és ők feleltek a különleges csapatok szállításásért, vagyis az egész egység gerincét képezték. A 229th Támadóhelikopter zászlóalj adta a könnyű helikopterek személyzetét, ők OH-6A "Littlebird" (kismadár) helikoptereket használtak felfegyverezve támadó, illetve szállítófeladatokra, ahol kissebb csapatokat kellett gyorsan eljutatni célkörzetükbe. Ők lettek a 'B' század, az 'A' század pedig a 159th Szállítóhelikopter zászlóaljból alakult, ők adták a nehéz szállító erőt CH-47C "Chinook" helikoptereikkel. A fenti századok alkották a Task Force 158-at.
Az egység a kaliforniai sivatagba települt, ahol intenzív kiképzésnek vetették alá az állományt, illetve átalakították az UH-60A helikoptereket, megnövelve a hatótávolságukat. Apróbb problémák is felmerültek, mivel az UH-60 műszerfala eredetileg nem volt felkészítve az éjjellátó szemüveges repülésekhez (ilyenkor a műszerfal fényerejét jelentősen visszaveszik, hogy ne vakítsa el az éjjelátót használó pilótát), de ezeket gyorsan orvosolták, és 1980 végére az egység bevethető állapotba került, a személyzet pedig önként jelentkezett az esetleges második mentőakcióra. Erre azonban nem került sor, mivel 1981 Januárjában a túszokat elengedték (immár Ronald Reagen volt az amerikai elnök, és a túszok elengedése mögött egy méretes botrány rejtőzött, amely az Irángate néven ivódott be a köztudatba). Noha a Task Force 158 egy ideiglenesen létrehozott egység lett volna, kifejezetten a második iráni mentőakcióra, a hadsereg vezetése úgy döntött, hogy az egységet nem oszlatják fel, hanem 160th Légi Ezred néven újraalakítja. Az ezred felépítése azonban kissé megváltozott, a 'B' századot kettéválasztották, és lett belőle egyfelől egy támadóegység felfegyverzett Littlebirds-ökkel (AH-6) illetve egy szállítóegység MH-6-os "kismadarakkal", illetve bekerült egy karbantartószázad, plusz a Parancsnoki és kiszolgáló század (Headquarter & Service Company - HSC). 1981 Október 16.-án a 160th ünnepélyes keretek között létrejött.
A korai időszakra rányomta a bélyegét a feszített képzés és a magas elvárások (meg talán egy picit az elbizakodottság is), 1983 márciusa és októbere között négy gépet és 16 főt vesztett az egység balesetekben, és végül egy kiképzési program, illetve az azt felügyelő század (becenevén a 'zöld század') létrejötte lett ennek az eredménye. Az 'újoncok' (akik más helikopteres egységeknél szolgáltak, és önkéntesként jelentkeztek a 160th.-hoz) négy hónap kemény tanulás és kiképzés után kaphatják meg az alap küldetési igazolást (Basic Mission Qualified - BMQ), amelyel még csak másodpilóták lehetnek. 12-16 hónapnyi továbbképzés után érhetik el a teljesértékű küldetési igazolást (Fully Mission Qualified - FMQ), amivel már elfoglalhatják a bal oldali pilótaülést, illetve részt vehetnek a küldetéstervezésben. Ez azonban még nem a csúcs: 36-48 hónapnyi továbbképzés kell a egységvezetői igazoláshoz (Flight Lead Qualified - FLQ), ez után kaphatnak csak teljes önállóságot küldetések megtervezéséhez és levezetéséhez.
Időközben az ezred számtalan küldetésben vettek részt, többek között a Grenadai tússzabadításban (ahol eléggé kellemetlen helyzetbe is kerültek, mivel a hibás hírszerzési adatok ("ünnepelve fogják fogadni az amerikaiakat" vagy "összesen 6 veszélyes kubai forradalmár van az országban") miatt teljesen "nyugisan" indultak, ám a célkörzetben egész egyszerűen képtelen voltak a kommandósokat lerakni, mivel erős légvédelmi tűz fogadta őket) és legénységi állományát, gépparkját és taktikáját folyamatosan fejlesztették.
(elnézést, hogy nem írok részletesen a küldetésekről, de azok ismertetése önmagukban is meglehetősen méretesek lennének)
1986 Októberében az egységet újraszervezték 160th Special Operations Aviation Group (SOAG) Airborne (A) /Különleges Feladatok Légi Csoportja/ néven, az első időkben a SOCOM jelvényét viselték, majd megalkották saját jelvényüket (ez fent látható). 1987-ben újabb átalakítás következett, bár inkább csak névben illetve a papirokon: a 160th.-t ezred szintre emelték, 160th. Aviaton Regiment (Légi Ezred) néven.
Az ezred főleg a közel-keleten tünt fel ezután (legalábbis nyilvános akciókban), az Operations EARNEST WILL, PRIME CHANCE, majd afrikában, ahol egy Mi-24-es helikopter megszerzése volt a cél (Operation MOUNT HOPE III.), és végül Panamában (Operation JUST CAUSE).
Ekkor újabb átalakításon esett át az ezred megkapja jelenlegi elnevezését, a 160th Special Operations Aviation Regiment (SOAR) - Airborne (A) /(Légi szállítású) Különleges Feladatok Légi Ezrede/, létrehozva mai formáját (helyesbítek, ez a 2002-es állapot):
160th Special Operations Aviation Regiment (Airborne)
HHC, Fort Campbell, KY SOA (Special Operations Aviation) Kiképző század
MH-6C 15db
MH-47D 3db
MH-47E 2db
MH-60L 3db
MH-60K 2db
1-160 SOAR(A)
HHC, Campbell AAF, Fort Campbell, KY
MH-6H/J 18db
AH-6G/J 18db
MH-60K 20db
MH-60L 15db
2-160 SOAR(A)
HHC, Campbell AAF, Fort Campbell, KY
MH-47E 24db
3-160 SOAR(A)
HHC, Hunter AAF, Savannah, GA
MH-60L 20db
MH-47D 8db
A két első zászlóalj "fehér" (nyilvános küldetések), míg a harmadik zászlóalj "fekete" (titkos küldetések). Az ezred az amerikai hadsereg különleges feladatok parancsnokága (U.S. Army Special Operations Command - ASROC) alá tartozik, ami a hadsereg speciális erőit koordinálja.
Az ezred alatt 2002 közepén mintegy 1400 fő szolgált, 2002-ben a hadsereg vezetése úgy döntött, hogy a fenti három zászlóalj (+ a kiképzőszázad) mellé egy újabb zászlóaljat állít fel, egyenlőre 12db MH-47 Chinnok helikopterrel, de 2005 és 2008 között további 900 fővel és 35 géppel toldja meg a 160th. állományát.
Az ezred elnevezése "Nightstalkers" (nehéz magyararítani, a Night ugye északa, a Stalker jelentése kb. cserkész), mottójuk: "Nightstalkers don't quit!" (kb. a Nightstalkerek sose hagynak cserben)
Főbb járművei:
AH-6/MH-6 "Littlebird"
A kismadár a Hughes (majd McDonell-Douglas, jelenleg pedig Boeing) 500/530-as helikoptercsalád katonai változata. Közvetlen leszármazottja az OH-6A "Cayuse" megfigyelő/felderítő helikopternek, amely Vietnamban debütált. Az AH-6 a támadóváltozat, amely két fegyverálványára M134-es "Minigun" gatling géppuskákat, 2,75"-es irányítattlan rakétákakonténereket, M2 nehézgéppuskát, Mk19 gránátvetőt, Tow vagy Hellfire páncéltörő rakétákat, illetve Stinger rövid hatótávolságú légi célok elleni rakétát. Az MH-6 egy könnyű csapatszállító változat, amely a törzs két oldalán lévő állványon maximum hat utast tud szállítani, az állvány azért előnyös, mert mind katonák a leszállását, mind a felszállását jelentősen meg tudja gyorsítani. 2002-ben kezdődött meg az AH-6/MH-6-osok számára MELB (Mission-Enhanced LittleBird) program, amely többek között a korábbi 5 lapátos főrotort az MD600-as hatlapátos főrotorja váltja, csendesebb, négyalpátos farokrotort kap. Mindkét gép rendelkezik előrenéző infravörös kamerával, fejlett navigációs rendszerrel, éjjelátó berendezéssel, és radarbesugárzás jelzővel.
Főbb adatok (AH-6J/MH-6J):
Főrotor átmérője: 8.3 m
Törzs Hossza: 7.3 m
Törzs szélessége: 1.9 m
Magasság: 2.6 m
Max. felszállótömeg: 1,610 kg
Üres tömeg: 896 kg
Üzemanyagmennyisége: 240 l
Maximum vizszintes sebessége: 282 km/h
Max. hatótávolsága: 430 km
Egy AH-6J kismadár 2x M134 gatling géppuskával és 2x7db 2,75" irányítattlan rakétával felfegyverezve.
Egy MH-6J miután "kipakolt"
MH-47D/E
A Boeing CH-47 a hadsereg nehéz szállító helikoptere, amely már évtizedek óta megbízhatóan szolgál. Amikor a különleges erőknél felmerült egy nagy hatótávolságú, levegőben is utántölthető gép igénye, szinte dobta magát, hogy a tandemrotoros gépet vegyék kezelésbe. Az MH-47 belső üzemanyagkészletét jelentősen megnövelték, és légi utántöltésre alkalmassá tették, továbbá új hajtóműveket kapott, modernizálták a pilótafülkét, előrenéző infravörös kamerát és terepkövető radart kapott. A sereg 24db MH-47E és 12db MH-47D-t vett, és eddig három MH-47E-t (egyet az Operation Anaconda alatt Afghanisztánban, egyet a Fülöpszigeteken és egyet egy balesetben, ami kiképzés alatt történt) és egy MH-47D-t vesztett, és 2002-ben további 12db MH-47-est rendelt.
Főbb adatok:
Rotorátmérő: 18.29 m
Törzs hossza: 15.6 m
Törzs szélessége: 3.8 m
Teljes magassága: 5.8 m
Max. felszállótömege: 24,500kg
Üres tömege: 10.600 kg
Max. hasznos teher: 13.900 kg
Üzemanyagmennyiség: 7828 l (plusz max. további három póttartály az utastérben, egyenként 3028 l)
Max. vizszintes sebessége: 269 km/h
Hatótávolsága: 1100km+
MH-47E
MH-60K/L
Az MH-60 elsődleges feladata eljutattni a különleges erőket a célzónába, még akkor is, ha az mélyen ellenséges területen található, akár éjjel akár nappal, és ki is hozza őket, ha szükséges. A másodlagos feladata külső fegyvertartókkal felszerelve tűztámogatás nyújtása. Az MH-60K volt az első kifejezetten erre a feladatra felkészített gép, elődje, az UH-60L inkább csak egy erre a célra használt és kissé módosított gép volt. Ellátták éjjelátó berendezéssel, előrenéző infravörös kamerával, terepkövető radarral, modernizálták a műszerfalat, a navigációs rendszert, az M60 géppuskákat M134 gatlinggéppuskákra cserélték, megnövelték az üzemanyagtankok méretét, és lehetővé tették külső üzemanyagtankok használatát, illetve a légi utántöltést. Az MH-60L további navigációs és kommunikációs berendezéseket, illetve radarbesugárzásjelzőt kapott, és külső fegyverállványal elláthatóvá tették, amelyre géppuskákat, gépágyúkat, páncéltörő vagy légvédelmi rakétákat lehet felszerelni, így tűztámogató feladatkörben is alkalmazható. az MH-60L DAP (Direct Action Penerator - kb. Közvetlen Harci Behatoló) kifejezetten tűztámogatónak szánt változat, amelyet némi páncélzattal is elláttak, és képes akár Hellfire páncéltörő rakétákkal is felszerelhető. A 160th. gerincét az MH-60K és az MH-60L tipusok adják.
Főbb adatok:
Fő rotor átmérő: 16.36 m
Törzs hossza: 15.26 m
Magassága: 5.3 m
Üres tömege: 4,950 kg
Max. felszállótömeg: 10,700kg
Max. vizszintes sebessége: 295 km/h
MH-60L DAP géppár, irányítattlan rakétablokkal
Elöl két MH-60K, hátul egy MH-47D egy gyakorlaton.