Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #17937
    Najó, nem húzok tovább senkit: az US ARMY felirat a gép farkán.

    Egy kis történelem: eredetileg az amerikai fegyveres erőknél a hadsereg (ARMY) kezdte el a repülőgépek használatát az 1920-as években. Az egész II.VH alatt az amerikai szárazföldi telepítésű repülőgépek a hadsereg felügyelete alatt repültek. Az amerikai légierő, mint különálló fegyvernem a világháború végén jött létre, és kemény belharc folyt a Pentagonban az immár négy fegyveres erő között a pénzek elosztása körül. A probléma nem csak anyagi jellegű volt, hanem a feladatkörök terén is komoly átfedések voltak, hiszen a hadsereg, a haditengerészet, és a tengerészgyalogság is rendelkezett mindenféle repülőgépekkel (vadászgéptől a teherszállítóig) - a légierő mellett.

    1947-ben vált az USAF, vagyis az amerikai légierő függetlenné teljesen, és rá egy évvel, 1948-ban az akkori amerikai védelmi miniszter tárgyalóasztalhoz kényszerítette a feleket, és megegyezést csikart ki, ami a Key Westi egyezményként ismert. Ennek lényege, hogy a haditengerészet (US NAVY) csak közvetlenül a haditengerészeti feladatokhoz szükséges repülő járműveket üzemeltet (tehát nem tart rendszerben szárazföldi bázisú bombázógépeket például), a hadsereg (US ARMY) csak felderítő és kutató/mentő légi járműveket üzemeltet, (később ez annyit jelentett, hogy semmiféle merevszárnyas gép nem tartozott hozzájuk), és minden egyébb légi feladat a légierő (USAF) feladatkörébe tartozik. Érdekes pont, hogy a tengerészgyalogság (USMC) kimaradt a megegyezésből, aféle "mindentbele" alapon.

    Amit eddig én sem tudtam, hogy az amerikai hadsereg az 1980-as évektől kezdve újra üzemeltett nagyobb merevszárnyas repülőgépeket, hiszen korábban legfelejebb kisméretű megfigyelőrepülőgépei voltak. Az 1980-as évektől kezdve viszont felmerült az igény a lokális szállítógépek iránt, mivel a légierő nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy nem tart rendszerben a C-130-asnál kisebb szállítógépet. A jelenlegi, irakhoz hasonló misszióban viszont ez pazarlás, hiszen ha egy párszáz kilométerre lévő bázisra kell átvinni valamit, akkor vagy a helikopter van kéznél, aminek kicsi a teherbírása, és a sebessége, vagy a C-130-as ami viszont sokszor feleslegesen nagy például egy hűtőláda nagyságú teher elcipelésére. Ilyenkor jönnek a C-23-asok és a C-12-esek, amelyeket jelenleg a hadsereg üzemeltet jobb hijján. A vicc az, hogy ezzel gyakorlatilag megsértették a Key Westi megegyezést...

    Ami pedig a slusszpoén, hogy a C-23-asok jelenleg folyamatosan repülnek irakban, mivel a bázisok között ezek a leggyorsabb és leghatékonyabb futárok, ha pár embert vagy kisebb terhet kell átvinni. Mivel azonban csak alig négy tucat repül belőlük, lassan kikopnak, ezért új gépekre van szükség, mégpedig legkésőbb 2008-ra. A vicc itt az, hogy a Pentagon a típusegyesítés okán előírta, hogy a légierő és a hadsereg egy típust használjon, tehát a könnyű tehergépnek közösnek kell lennie (érdekesség: a V-22 Osprey hasonló méretű, mint a C-23, sőt, annál csak kisebb terhet képes szállítani, de irgalmatlanul drága, így a hadsereg csak a SOCOM feladatokra rendelt belőle). A vége ismét marakodás lett. Az amerikai légierő kijelentette, hogy neki nem kell új gép 2010 előtt, sőt még utána se nagyon, neki C-130J-30 gépek kellenek. A hadseregnek viszont a C-130 túl nagy és drága...