Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #12358
    A lőszer:

    A Tactical Operations - Bravo 51 (amely az egyik lepontosabb mesterlövészpuskák közé tartozik, a gyártó megfelelő lőszerrel 0.25MOA-t garantál) például a "standard" mesterlövész M118 lőszerrel 0.72 MOA-t ért el, vadászatra kihegyezett lőszerrel 0.67MOA-t, sportcélú lőszerrel pedig 0.33MOA-t. A megfelelő lőszer tehát nagyon magas szintű céllőszer, vagy (amit a "profi" mesterlövészek előszeretettel űznek) kézzel, általuk töltött lőszer.
    A lőszer tehát nagyban befolyásolja a pontosságot, és itt két dolgot kell nagyon alaposan összehozni, az egyik, hogy az adott lőszer a lehető legnagyobb teljesítményű, és egyben legnagyobb ölő hatású legyen, méghozzá nagy lőtávolságon is. Ezért a mesterlövész lőszerek nagy része elkeskenyedő farú, vagyis a lövedék vége kúpos kiképzésű, hogy kisebb legyen a lövedék mögötti alacsony légnyomású tér, vagyis kisebb a légellenállása. Ezen túl a lövedéknek a lehető legkevésbé kell érzékenynek lennie a szélre. A másik, még ennél is fontosabb, az a végletekbe menően egyenletes teljesítmény. Az ideális esetben az összes lövedék ezredgrammra és ezred miliméterre megegyezik, a betöltött lőpor teljesen azonos teljesítményű és mennyiségű, és a többi és a többi. Csak így érhető el, hogy minden lövés pontosan ugyanoda menjen.

    Ugyanakkor folyamatosan vannak új fejlesztések, a svédek például egy űrméret alatti lőszert is rendszeresítettek a PSG-90-hez (a jól ismert Arctic Warfare puska katonai jelzése), amely egy mintegy 4.8mm-es magot lő ki, és a repülési ideje kevesebb, mint fele a hagyományos 7.62x51mm-es NATO lőszerének. Ennek ára van természetesen, mintegy harmadával megnő a szórása a fegyvernek ezzel a lőszerrel, de cserébe a cél elmozdulása értelemszerűen kevésbé jelentkezik a lövésnél.

    Ami a nagy kalibert illeti, a "híres" Barret M82A1 (és folyományai) a "hagyományos" géppuska lőszerrel egyáltalán nem érdemli ki a "mesterlövész" titulust, mivel félautomata (hosszú hátrasiklásos elvű) volta mellett ráadásul a lőszer minősége nem felel meg a célnak. De még a katonai "céllőszer"-el is kész kínlódás a mesterlövészek szerint elérni a hivatalos 1MOA pontosságot. Persze egy PSZH kilövéséhez ez is több, mint elég. Nagy kaliber esetén a leggyakoribb lőszertípus az API (páncéltörő-gyújtó) lövedék.

    A lövés és előkészületei:

    A fegyvert ha lehet fel kell támasztani, a legjobb megoldás a bipod, vagyis a kétlábú állvány, de ha ez nincs, jó a homokzsák (ha éppen nincs kéznél, meg lehet tölteni egy nadrág megcsomózott szárát homokkal, és azt homokzsáknak használni), vagy a hátizsákra feltámasztani, ha pedig az sincs, akkor marad a szíj. A szíj feladata, hogy a lehető legstabilabb fogást adja, mégpedig az által, hogy a fogáshoz a lehető legkevesebb izommunka kelljen a kézfejnél és a csuklónál, magyarul a fegyver tömegének minél nagyobb részét a szíj vegye át, amelyet a felkarra visz át. A szíj előnye, hogy állva, térdelve vagy fekve is használható, hátránya, hogy a legritkább esetben jó mindhárom poziciónál ugyanaz a szíjhossz.



    Ha ügyelni kell a rejtett állapot megőrzésére, akkor célszerű a csőtorkolat elötti részen megakadályozni a porfelverődést, például vízzel lelocsolva a földet, vagy egy takarót, zsákot, stb. leteríteni a csőtorkolat elé. Ha nyomokat sem akarunk hagyni, az üres hüvelyeket össze kell szedni, ez főleg az öntöltő fegyvereknél okoz problémát, amelyek akár több méternyíre is "kiköpik" az üres hüvelyeket.

    A távolság megállapításához újabban lézeres távolságmérők is használatba lettek véve, de ezek egyik problémája az időjárás, nem szeretik az esős időt és a ködöt, a másik a távolság: az átlagos, kézi lézeres távolságmérők (amelyek jelenleg civil szinten olyan 400-1000$ körül mozognak) olyan 500-700 méteres távolságig mérnek, ennél nagyobb távolságra már komolyabb (és drágább) eszközre van szükség. A másik probléma, hogy kellően érzékeny lézerbesugárzásjelzők észlelhetik őket.



    A legáltalánosabb módja azonban a távolság belövésének a szélkereszten élvő mil-beosztások alapján történő távolságbecslés.

    A célok fontossági sorrendje az USMC mesterlövészeinél:

    1.: Ellenséges mesterlövészek.
    2.1.: Ellenséges tisztek.
    2.2.: Megfigyelő berendezések (állványos távcsövek, telepített kamerák, stb.)
    3.1.: Ellenséges altisztek.
    3.2.: Kommunikációs berendezések és az azokat kezelő katonák.
    4.: Személyezettel ellátott járművek, géppuskaállások és kezelőik.

    Annyit megjegyzésnek, hogy a rádiós és a rádiója talán fontosabb cél volt a régi időkben (ill. talán még mindig fontosabb, a helyzettől függően), mint a tiszt. A tiszt feladatát ugyanis átveheti a rangsorban következő katona, de a rádiós feladatát átvenni már nem biztos, hogy képes valaki, ha pedig maga a rádiókészülék lesz használhatattlan, akkor az egész raj maradhat kommunikáció nélkül (ergo segítségkérésre nincs esély). Ma persze ez már kicsit másképpen működik.


    Egy katonai távcső mil-dot szálkeresztel


    Az optikai távcső nagyban befolyásolja az eredményességet, ám nem mindegy, milyen távcsövet használunk. Távcsöveknél két fontos adatott szokás megadni, az egyik a nagyítás, a másik az elülső lencse átmérője, valahogy így: 10x50. Ez esetben a nagyítás 10x, amit nem kell különösebben magyarázni. A nagyítás helyes megválasztása fontos, az függően az adott lövész szemétől a nagyításnak kb. 1-2x kell lenni 100 méterenként (tehát 300 métere 3x és 6x közötti érték az ideális), és durván a nagyítás x100 méter a maximális reális használat (tehát egy 4x nagyítású távcsővel 400 méter felett már eléggé kínszenvedés az élet). A túl kicsi nagyítás problémája az, hogy nem lehet eléggé kivenni a részleteket, és nehezebb a pontos célzás. A túl nagy nagyítás gondja viszont az, hogy túlságosan is kis teret fog csak le a látótér, így nehéz megtalálni a célpontot. Mesterlövészeknél az átlagos nagyítási érték rövid távon (kb. 300 méteren belül) 4x, közepes távon (kb. 300-600 méter) 4-8x, nagy távolságnál (kb. 600 méternél messzebb) 8-12x. A távcsöveknél létezik változtatható nagyítású is, amelynél egy mozgó lencse segítségével lehet szabályozni a nagyítást, de ez a megoldás igencsak drágává teszi a távcsövet, továbbá egyes nézetek szerint jelentősen ront az távcsövő által nyújtott képen (ezt nem tudom meghazudttolni, vagy megerősíteni, de egy 3-12x50-es Schmit&Bender távcsőnek láthatóan élesebb volt a képe, mint az én 7x50-es Meoptámnak, no persze 5x annyiba is kerül...). A lencse átmérő meghatározza mennyi fény jut a távcsőbe, ez főleg szürkületkor vagy rossz fényviszonyok mellett játszik szerepet, mivel a nagyobb lencsével szerelt távcső több fényt gyűjt be. A távcsöveken két csavarható állítószerkezet is van, amely a távcsőben látható kép állását lehet állítani. Ez függően a távcsőtől lehet mil, milrad vagy különféle (negyedes, feles, stb.) MOA érték, vagyis egy vonásnyi tekerés ennyivel viszi fel/le (oldalsó) vagy jobbra/ballra (felső) a távcső szálkeresztjét. A pontos beállítás nagyon fontos, és számtalan dologtól függ, például az oldalszéltől (amely oldalirányba eltérítheti a lövedéket), a hőmérséklettől és a légnyomástól (kisebb légnyomás mellett kisebb a légellenállás, és a lövedék magasab röppályán repül), stb. Ezekre a jó mesterlövésznek oda kell figyelnie - dehát ez különbözteti meg a "hagyományos" lövésztől.


    Egy távcső keresztmetszete

    A célzásnál nagyon fontos a szél figyelembe vétele, egy hagyományos 7,62x51mm-es NATO lövedék 1000 méteres távon 4km/h-s oldalszélben 90cm-et (!!!) is eltérhet oldalirányban! 5C°-os hőmérsékletkülönbség pedig 25cm-et függőleges irányban. Ezért először is tisztában kell lenni a szél irányával, és erejével. Ennek megállapításához léteznek szélmérő berendezések, illetve lehet következtetni a természetes jelekből is (hajladozó növényzet, lobogó zászló, stb.). Külön probléma, ha a terep változatos, tehát egyes részeken lehetnek szélvédet helyek (pl. fák vagy épületek fogják le a szeleket), utána pedig nagy nyílt tér.

    Maga a fegyver elsütése nemsokban különbözik a hagyományos fegyverekétől, a célzáskor a mutatóújjat a sátorvason belülre helyezzük, a légzésre ügyelve (levegő bentartása, vagy kifújása) lassan, folyamatos mozdulattal elhúzzuk az elsütőbillentyűt.


    Álcázás:

    A jellegzetew "Ghillie-ruha" még a XIX.sz. "terméke", az orvadászokra, orvhalászokra leső csőszök kezdték használni (más források szerint a Skót szarvasvadászok voltak a kitalálói). Egyszerűen szólva egy háló, amelybe vászon/textil/műanyagcsíkok vannak beletűzve, illetve az adott tájra jellemző növényzettel van "feltuningolva". Értelemszerűen ha folyamatosan mozgásban van a mesterlövész, akkor ügyelnie kell, hogy ruházata mindig az adott vidéken minél jobban beleolvadjon a környezetbe.



    Újabban már olyan álcaruhák is megjelentek, amelyek nem engedik ki a test melegét, de külső részük igen jó hővezető, így felveszik a környezet hőmérsékletét - elrejtve viselőjét a hőkamerák kereső szemei elől.

    Az álcázás nehezebb része a mozgás közben fenttartása. A "Ghillie-ruha" hátránya, hogy nagyon melegít, még átlagos mérsékeltövi hőmérsékletnél (20-25C°) is lehet benne 40-50C°. Éppen ezért, csak akkor szokták használni, ha már veszélyes területen vannak. A mozgás lényege a folyamatos takarásban maradás, és az utak, ösvények elkerülése - minimalizálni a lehetőségét annak, hogy összefussanak valakivel. Mindezt úgy, hogy nem szabad látható nyomokat hagyniuk, tűzrakásról, kialakított táborhelyről tehát nem is álmodhatnak.



    Ha megvan a célzóna, akkor mozgás alaposan "belassul". Óvatosan, lépésről lépésre haladnak előre, folyamatosan figyelve arra, hogy lehetőleg semmelyik irányból ne legyenek feltűnök. Ha egy adott célpontot akarnak megfigyelni, ki kell választaniuk a lövési poziciót, amely nem egyszerű: nem elég, hogy jól álcázhatónak kell lennie, de ugyanakkor könnyen elhagyhatónak, és eközben lehetőleg hátulról is kellő védelmet/álcázást nyújtson. Ha az adott poziciót huzamosabb ideig (pár óránál tovább) használják, akkor kiépítenek egy álcázott lőállását, lehetőleg növényzettel álcázva. Ezen pozicóban addig maradnak, amíg biztosíthatónak tartják, de ügyelniük kell arra, hogy utána nyomuk ne maradjon (nemcsak üres hüvely vagy üres zacskók, de még ürüléknyomok se).

    Utózönge:

    A mesterlövészek jó ideig igencsak rossz megítélés alá estek, még saját bartásaiktól is. A gyalogosok szemszögéből a mesterlövész egy "tisztességtelen" fegyvernem képviselője. A II.VH alatt az elfogott mesterlövészeket az esetek túlnyomó többségében ott helyben kivégezték. A II.VH után kelet és nyugat jelentősen eltérően kezelte a mesterlövészeket, nyugaton általában külön alkalmazták őket, míg a szovjet doktrína inkább rajonkénti egy-egy támogató mesterlövészre helyezte a hangsúlyt (a Dragunov SzVD pedig kifejezetten nekik szánt fegyver). Nyugaton az 1980-as évektől kezdve lassan "átvették" a támogató mesterlövészek alkalmazását, ma pedig az egyesült államok hadseregényél és a tengerészgyalogságnál megszokott a rajonkénti egy támogató mesterlövész.

    Híres mesterlövészek:


    Simo Häyhä


    Simo Häyhä: A legeredményesebb mesterlövész, a Finn-Szovjet háborúban 542 szovjet katonát lőtt le alig több, mint három hónap alatt.
    Ludmila Pavlicsenyko: A II.vh egyik kiemelkedő szovjet (ukrán) mesterlövésze, és egyben a "legsikeresebb" női mesterlövész a világon, 309 embert lőtt le a világháborúban.


    Vaszilij Zajcsev

    Vaszilij Zajcsev: Az egyik legismertebb mesterlövésze a II.vh-nak, a Sztálingrádi ostom alatt 149 német katonát lőtt agyon (az egész II.vh-ban mintegy 400-at). Ugyanakkor a máig vitás, hogy valóban vívott e "mesterlövész-párbajt" egy bizonyos 'Major Thorvald'-al, vagy ez csak a szovjet propaganda kitalációja.
    Erwin König (vagy Erwin Thorvald): Egy német mesterlövész, aki mintegy 400 ellenséges katonát lőtt le bizonyítottan - legalábbis ha létezett, mivel ez ellentmondásos és máig vitatottt.
    Matthäus Hetzenauer: Ő viszont a biztosan létezett legeredményesebb német mesterlövész. K98-as puskájával 345 embert lőtt le.
    Arron Perry: Ő tartja a legnagyobb távolságból leadott halálos lövés rekordját, 2003-ban, Afganisztánban 2430 méterről talált el egy tálib (vagy al-kaida, ellentmondásosak a források) katonát, a fegyvere egy .50 BMG kaliberű MacMillan TAC-50 forgó-tolózáras puska volt.
    Juba: Ő most a "sztár" irakban. Egyelőre a létezésén túl semmit sem tudni (a "Juba" nevet is a szövetséges katonák adták), Dél-Bagdad területén működik, és már legalább két tucatnyi támadásért tartják felelősnek. Csak egy lövést ad le a célpontjára, aki mindig az Amerikai fegyveres erők egy katonája. Függetlenül attól, hogy talált-e, vagy megölte-e a célpontját, több lövést nem ad le, így megtalálni nem egyszerű, még a helyi szövetséges katonai vezetők is elismerik, hogy egy hidegvérű és jól kiképzett mesterlövészről lehet szó.
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!