Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #10844
    Nos előre szólók, hogy ez tele lesz kétes információkkal. Sajnos kevés igazán megbízható adat van kint a neten az egész témával kapcsolatban...

    Eritrea a XVI.sz.-ban Ottomán, majd később Egyiptomi fennhatóság alá került, majd 1885-ben Olaszország lassan elkezdte gyarmatosítani, és 1889-ben végül az egész ország Olasz gyarmat lett, Etiópia viszonylagosan független volt, 1896-ben visszavertek egy Olasz gyarmatosítási kisérletett, majd 1930-ban Haile Szelasszie I. koronázták meg, és elkezdte centralizálni az addig eléggé kaotikus országot. 1931-ben Alkotmányt hoztak létre, melyben törvényen kívűl helyezték a rabszolgatartást, Olaszország 1935-ben Etiópiát és Szomáliát is beolvasztotta a Kelet-Afrikai Olasz gyarmatba (Szelasszie illegalitásba vonult), de innen őket 1941-ben a Britek kiűzték, és visszahelyezték Szelasszie-t az Etióp hatalomba. 1951-ben Parlamentális rendszert hoztak létre, de továbbra is az uralkodó kezében maradt a hatalom. Eritreia eddig Britt, majd ENSZ felügyelett alatt volt, de kvázi része lett az Etiópia föderációnak 1952-ben.

    Az Etiópia és Eritrea közötti kapcsolatok 1961-ben fordultak rosszra, mikor Haile Szelasszie Eritreát formálisan hozzácsatolta az Etiópiai Föderációhoz, annak Provinciájaként. Ennek eredményeképpen az 1960-as években jött létre az Eritreai Függetlenségi Mozgalom, majd az 1970-es Eritreai Népi Függetlenségi Mozgalom (ENFM), Iszzaiasz Afwerki vezetésével.

    1974-ben a Marxista katonai junta megdöntötte az Etióp uralkodót, de a poltikában ez semmiféle változást nem hozott, lévén ugyanúgy üldözték az Eritreiai függetlenségi mozgalmakat, melyek ekkor már eléggé sikeresen küzdöttek. Olyannyira, hogy 1977-ben csaknem teljesen kiszorították az Etiópokat Eritrea területéről. Az ENFM szerencsétlenségére azonban a térség ekkor a Hidegháború egyik játékterületévé vált, és Etiópia megkapta a nagy Szovjetunió teljes támogatását, rengeteg fegyver képében, ráadásul vagy 2000 kubai "szakértő" is érkezett az országba. Ennek köszönhetően az Etiópok visszaszorították a ENFM-et, és bár jópár akciót szerveztek a teljes felszámolásukra, ezek mindegyike sikertelenül ért véget.

    1988-ban azonban nagy fordulat történt: az ENFM elfoglalta Afabet-et, az Etióp Hadsereg főhadiszállását Eritrea Észak-Keleti részén, visszaszorítva a nyugati országrészbe az Etióp erőket. Az Etiópok helyzetén továbbá az sem segített, hogy a Szovjetunió leállította a fegyverszállításokat. Az sereg morálja a mélybe zuhant, és az Eritreiai mozgalmak egyre sikeresebbek lettek.


    A terület térképe


    A négy legnagyobb katonai erő vezetői végül Londonban egyeztek meg, és a független Eritrea Iszzaiasz Afwerki vezetésével megszületett 1993-ban. A dolog szépséghibája, hogy a Tigray (Tigris) Népi Felszabadítási Front is érintett volt az ügyben (Tigray Etiópia északi határán, Eritreával szomszédos provincia, mely eredetileg szintén a függetlenségéért harcolt), akik hamarosan Etiópia új urai lettek, és egyben Eritrea ellenségeivé is váltak. A határvonalak meghúzásakor ugyanis apróbb-nagyobb ellentmondások születtek, mivel azokat jobbára 1902 és 1905 között húzták meg, az akkori Eritreai Olasz gyarmati vezetés és az Etiópok közötti megállapodásként.

    Mindkét államnak saját verziója van a határvonalak helyes értelmezéséről, de az 1990-es évek közepéig kisebb incidenseken kívűl csak szócsata zajlott, és 1996-ban közös bizotságot hoztak létre a kérdés eldöntésére.

    Itt egy kicsit most kitérnék a két ország hadseregére:



    Eritreiai tüzérség munkában.


    Eritrea szárazföldi ereje viszonylag gyenge, kevés páncélzotott járművel rendelkeznek, és főleg könnyűfegyverzettel, valamint némi vontatott tüzérséggel, BM-21-es rakétasorozat-vetőkkel, aknavetőkkel, és légvédelmi gépágyúkkal (később beszereztek pár Kub légvédelmi rakétaüteget is).

    Eritrea első komolyabb repülőgép beszerzése hat olasz Aermacchi MB.339FD volt 1996-ban, de még 1995-ben felvette a kapcsolatot Oroszországgal fegyverbeszerzések céljából, valószinüleg az Ukrán szakértők hatására, akik az légierő felépítésében segédkeztek. Ennek eredményeként 4db Mi-24, 4db Mi-17, 5db MiG-29SE (MiG-29A?) és 2db MiG-29UBT (?) gépet vásároltak (a MiG-ek az orosz légierő tartalékából (valószinüleg legyártott, de nem átadott gépek)), 1999-ben további négy Mi-17-est, és többek között 200db Igla vállról indítható légvédelmi rakétát vásároltak. Az Eritreai pilótákat amúgy 1997-ben Ukrajnában gyorstalpaló módban képezték ki a MiG-ek és a Mi gépek vezetésére.
    2001-ig fegyverembargó volt életben Eritrea és Etiópia ellen, 2002 végén Eritrea két további MiG-29SE-t vásárolt, 2003-ban pálfordulás történt: 6db Szu-27SzK és UB gépet vásároltak. Meg nem erősített hírek szerint 3-5 Mi-17I (Mi-171 ?) gépet szállítottak le 2004-ben. 2005 Áprilisában 165.000 $-ért 80db Kornet-E páncéltörő rakétát vásároltak Oroszországtól.

    Etiópia a II.VH után csaknem állandóan rendelkezett egy viszonylag jelentős légierővel, először főleg Svéd gépekkel, majd az 50-es és 60-as években F-86-osok és F-5A-k kerültek beszerzésre az USA-tól. Az 1970-es években még Izraeli zsoldosok is megfordultak náluk, majd a 70-es évek végén kubai és orosz "szakértők" keze alá került 48db MiG-21PFM és MiG-21MF, 16db Mi-24A, és 200 páncélos jármű, közöttük T-55-ös harckocsik. Az 1980-as években további támogatás érkezett, köztük több MiG-23BN, és 100db T-55-ös (Izraeltől). 1991 és 1995 között az Etióp légierő azonban szinte megszünt létezni, az új vezetés üldözte a marxisták által létrehozott erőket, és sok pilótát bebörtönöztek. 1995-ben egy Szudáni ezredest bíztak meg a légierő újraszervezésével, de a hajózószemélyzet egytől egyig Tigrey-ből származóak voltak - kiválasztásukkor semmiféle orvosi ellenőrzés nem történt, így a kiképzésük rémálom volt. Ettől függetlenül legalább öten eljutottak a kiképzés végső szakaszába, és orosz tisztekkel sugárhajtású gépeken is repültek, az ötből egy később dezertált, egy pedig alkalmatlannak minősült a repülésre. Miután nyilvánvaló vált, hogy így nem tudnak működőképes légierőt felállítani, a régi Etióp légierő több tisztjét is visszahívták aktív szolgálatba. 1998-ban 20 Etióp pilótájuk volt, közöttük (elvileg) egy nő. (Hozzá kell tenni, hogy a többség tapasztalatlan volt, és a gépek állapota, a karbantartás színvonala és a földi személyzet szakértelme is sok kívánni hagyott maga után)
    A létszámhiány miatt végül kénytelennek voltak zsoldosokat felfogadni, nem kevesebb, mint 80 orosz "szakértő" érkezett az országba. Erre egyébként az Eritreai elnök úgy reagált, hogy ha az ország területe fölött lelőnek egy idegen nemzetiségű zsoldost, azt ott helyben agyon fogják lőni. A zsoldosok mellett több konténernyi pótalkatrész és fegyver is érkezett, sőt, több MiG-23BN, melyek romániától lettek beszerezve.

    Etiópia 1995-ben 12db MiG-23BN és 15db MiG-21MF nagykarbantartásáról és felújításáról egyeztek meg az Izraelekkel, de fizetési problémák miatt valószinüleg az eredetileg tervezett feljavításra (a 21-esek esetében LANCER szintre) nem került sor, csak a karbantartásra. Etiópia szintén az oroszoktól szerezte be fegyvereinek egy részét a 90-es évek végén (az orosz zsoldosoknak hála modernebb gépek karbantartása és alkalmazása is lehetővé vált), nevezetesen 12db Szu-27Sz gépet a légierő tartalékjából (?) és 10db 2S5 típusú, 152mm-es önjáró löveget. Az oroszokkal való együttműködés olyan jó volt, hogy egy Ex-szovjet tábornok lett az Etióp légierő parancsnoka, és miután egy Szu-27-es lezuhant egy VIP vendégeknek tartott légibemutatón, a Promexport rövid időn belül pótolta - ismét az Orosz légierő tartalékjából (megjegyzés: ezidőben történt még egy baleset, az Etióp légvédelem lelőtte az egyik L-39ZO-t, az Etióp pilótatanonc és orosz instruktora életét vesztette).
    Magyar vonatkozás is akad a beszerzélseknél: 1997-ben négy Mi-8T gépet vásároltak a Dunai Repülőgépjavítótól, melyek eredetileg az Iraki légierőhöz tartoztak, és 1991 óta a Tököli légibázison várták sorsukat, ezeket An-124-esekkel sűrgősen Etiópiába is szállították.
    2002-ben a fegyverzet vásárlást felújították, további 7db Szu-27Sz lett átadva (tessék figyelni: 100 millió $-ért! Gépenként ez cirka 14 millió!), valamint "néhány" Mi-35-ös, 2003-ban pedig megállapodtak további 10db Mi-35-ös megvételéről, 2004-ben pedig további Szu-27-esek vásárlását vezették fel.
    Bulgáriától 150db T-55-öst vásárolt Etiópia, és a hírek szerint jelentős mennyiségű kézifegyvert szerzett be Kínától.

    És most vissza a történelemhez:

    Etiópia 1997-ben saját térképét átrajzolta, mely addig (legalábbis a hivatalos térképek szerint) Eritreiához tartozott. Eritrea eközben saját pénznemet (nakfa) vezetett be, amely tovább rontott a kapcsolatokon, miután Etiópia jelentős nyomást gyakorolt a pénzváltásra, mire Eritrea minden gazdasági kapcsolatott befagyasztott a két ország között..

    Az ezt követő események kicsit (izé... nagyon) ellentmondásosak. Annyi szent, hogy 1998-ban Eritreai csapatok vonultak a kérdéses területre (Eritreai verzió szerint az Etiópok elüldözték az Eritreaiakat, hogy így formáljanak jogot a területre).

    A határvonalakon felsorakaozott a két ország hadereje, de az elején csak kisebb tűzpárbajokra került sor, elszórt tüzérségi támadásokra. Június 3.-án kezdődtek a komolyabb harcok, már intenzív csapatmozgásokkal és intenzívebb tűzváltásokkal.

    Két nappal később Etióp MiG-23BN-ek támadták meg Aszmara repterét, a támadásban egy ember halt meg, és öten megsebesültek, és az Aero Zambia Boeing-727-ese megrongálódótt. A légvédelmi tűz miatti sérülés miatt az egyik gép lezuhant, pilótája nem katapultált (hogy pontosan mi miatt, nem derült ki, de elképzelhető, hogy a nem megfelelően karbantartott katapultülés miatt). Válaszul két Eritreai MB.339FD támadott Mekelle-re, Tigrey provincia fővárosára. A kazettás bombáknak a hirek szerint 44 halálos áldozata és 135 sérültje volt - a bombák egy iskolára hullottak. Másnap két Etióp MiG-21-es támadt újra az Aszmarai retérre, és a közelében található katonai bázisra, az Eritreai légvédelem azonban az egyik gépet ismét leszedte, és pilótáját elfogták.


    Eritreai MB.339FD, kiképző és könnyű csapásmérő gép


    Eközben az Eritreai erők MB.339FD-k által támogatva visszaverték az Etiópok támadásait, de az egyik MB.339-est lelőtték, melynek katapultált pilótáját egy Mi-8-as kimentette. A következő napokban jelentős harcok folytak, melyekben az Etióp erők súlyos veszteségeket szenvedtek, és az Eritreaiak igen intenzíven használták az MB.339FD-ket és a BM-21-es sorozatvetőket. Június 12.-én az Adigrat-i Etióp főhadiszállást alacsonyan repülve támadta két Mi-8-as, négy bombát ledobva, majd később négy MB.339-es jelent meg rakétákkal megszórva a várost.

    A harcok ezután némileg enyhültek, és mindkét ország "fegyverkezési versenybe" kezdett - ekkor érkezett Etiópiába az orosz zsoldosok többsége. 1999 Februárjában újabb nagy volumenű támadásokat indítottak az Etiópok, és immár az orosz zsoldosoknak is alkalmuk nyilt arra, hogy bebizonyítsák, megérik a pénzüket. A két ország mintegy 1000km-es közös határán végig több tízezer katona harcolt.
    Február 5.-én MB.339FD-k megtámadták az Adrigat-i üzemanyagtárolót, mely az Etióp hadsereg üzemanyagtartalékát rejtette. Másnap válaszul az Etiópok a közeli frontra Mi-24-eseket vezényeltek, hogy segítsék az áttörést, de az elmaradt. A Mi-24-esek megjelenése miatt az Eritreaiak beerősítettek légvédelem fronton, és Február 14.-én lelőtték az egyik Etióp Mi-24-est, a személyzet meghalt. Az orosz zsoldosok eközben az öreg Etióp AN-12B-ket északai bombázóként használták, és Badme körüli hegyeket támadták velük, ahol heves harcok folytak. Február 26.-án két MiG-23BN géppár az Eritreai Harsele utánpótlásközpontott támadta. Az Eritreaiak minél hamarabb meg akarták szerezni a harctér fölötti légifölényt, mivel a MiG-23BN támadások érzékeny pontokon érintették őket, de nélkülözniük kellett az MB.339-eseket, mivel az Etióp Szu-27-esek orosz zsoldosokkal járőrözni kezdtek a frontvonal felett, illetve kiséretett adtak a csapásmérő gépeknek.

    Az eredmény az lett, hogy Február 25.-én négy Eritreai MiG-29-es megtámadta a Badme felett járöröző Szu-27-est. A MiG-ek R-27R (AA-10) rakétákkal nyitottak, de egyik sem talált, a Szuhojokat vezető pilóták pedig a kitérő manőver után úgy döntöttek, hogy viszatámadnak. A vezérgép egy "sorozattüzet" nyitott az R-27-eseivel, egyik MiG-29-es után a másikat fogta be, és indította R-27-es rakétáját, de egyik sem talált (nem találtam pontos megjelölést, de valószinüleg R-27R rakétáról van szó, és itt némi zavar merül viszont fel: az R-27R félaktív radar vezérlésű, tehát az indítógépnek a radarjával meg kell "világítania" a célpontot, az R-27Sz pedig egyszerre csak egy célpontott tudott befogva tartani - tehát vagy a "sorozattűz" volt túlzás, vagy ha tényleg így tett, akkor viszont a rakéták vezérlés nélkül száltak el...). A rakétaváltás eredményeként fordulóharcba keveredtek a gépek, melyben az egyik MiG-29-est lelőtték, mégpedig egy R-73RDM (AA-11) rakétával.

    Alig egy nappal később újabb légiharcra került sor a Badme körzetében. Egy magányos Szu-27Sz (Aster Tolossa századosnővel a botnál) kisérte a földi csapatokat támogató MiG-21-eseket, mikor feltünt egy magányos, fegyvertelen MiG-29UB. A Szuhoj közelebb manőverezett a géphez, és bizonyos kommukáció történt a két gép között, minek végén kiderült, hogy a százados korábbi kiképzője ül a MiG-ben! Tolossa figyelmeztette, hogy le fogja lőni, hacsak nem száll le Debre Zeit-nél, egy Etióp légibázison. A MiG pilótája ezt visszautasította, a százados pedig tüzet nyitott. A hírek szerint két R-73-ast is indított, de mindkettőt kimanőverezte az Eritreai gép, végül Tolossa 30mm-es gépágyújával lőtte. Ezzel ő lett az első női pilóta, aki sugárhajtású géppel légigyőzelmet ért el.
    Legalábbis így szól a legenda... Az első Etióp pilótanő ugyanis hivatalosan 2004 Júniusában kapta meg szárnyait.

    Ez az esemény mélyen megrendítette az Eritreaiakat, rövid idő alatt két vadászgépet is elvesztettek, és jelentős nyomás alá kerültek a szárazföldi erőik is, így belementek a nemzetközi felügyelet mellett zajló béketárgyalásokba. Etiópia saját győzelmét hirdette ki, ám nem hagyta teljesen abba katonai akcióit, Március 18.-án egy Mi-35-ös orosz zsoldos pilótákkal, és Tigrey-i katonákkal (ők kivételezettek, saját katonai egységeik vannak, vagyis hasonló a helyzet, mint Irakban, ahol a legjelentősebb katonai erő a Köztársasági Gárda volt, melyeket a Szaddam-hoz hű Szunita törzsek katonáival töltöttek meg) a fedélzetén, eltévedt, miután a Tigrey-i katonáknak problémáik akadtak a térkép értelmezésével. A pilóta úgy döntött, hogy leszáll egy embercsoport mellett, hogy útbaigazítást kérjen - nagy baklövés volt. Ugyanis az Eritreai vonalak mögött értek földet, és pillanatok alatt fogjul eljtették őket (a legénység sorsa ismeretlen). A gép az Eritreai légierő kötelékébe került, és legalábbis 2000-ben még repképes állapotban volt.
    Nem sokkal ezután egy újabb légiharc bontakozott ki Szu-27-esek és MiG-29-esek között, melyben a hírek szerint két Eritreai gépet lelőttek. Erről az eseményről többet nem igazán tudni, csak azt, hogy ismét számtalan légiharc rakéta vétette el a célpontját.
    Május 21.-én az Eritreaiak jelentették, hogy lelőttek egy MiG-23BN gépet, de ezt az Etiópok tagadták. Április 20.-án egy MiG-21-es villanypóznának ütközött, a gép darabjai nyolc helyi lakost megöltek és 14-et megsebesítettek. Márciusban egy Mi-35-öst, Júniusban pedig két MiG-23BN gépet lőttek le a Mereb-Setit körül zajló harcokban.
    Eközben az Eritreai vezetés Moszkvába utazott, hogy még több MiG-29-est kérjenek - ám az orosz vezetés elutasította mind ezen, mint az Etiópok fegyvervásárlásait, és egészen 2002-ig fegyvereladási embargót vezetett be. 1999-ben a harcok folytak tovább, noha Algéria mindent megtett, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a feleket, és megegyezést csikarjon ki belőlük.
    2000-ben a harcok kiújultak, és Májusban az Etiópok mindenüket bevették a siker érdekében. Az egyik támadás során elvesztettek egy Mi-35-öst, amely légibombákkal támadott egy víztornyott, de közben egy Zsu-23-2 többször is eltalálta.
    Az Eritreai légierő eléggé frusztrált helyzetben volt, lévén nem merészkedhettek a harci terület közelébe a Szu-27-esek miatt, 2000 Május 16.-án mégis úgydöntöttek, hogy ellentámadásba mennek át, és több hullámban támadták az Etióp erőket. Az utolsó géppár támadására azonban odaért már egy Szu-27-es is, és az egyik MiG-29-est lelőtte két R-73-assal, a másikat pedig olyan súlyosan megrongálta egy R-27-es találat, hogy csak nagy szerencsével tudott elvergődni a repteréig, ahol kényszerleszállás közben összetört a gép. Május 29.-én négy Etióp MiG-23BN megtámadta az Aszmarai légibázist, megsemmisítve az irányítótornyot, és pár épületett, de sikertelen volt az ott parkoló gépek elleni bombatámadás. Rögtön ezután elindítottak két MiG-29-est, de nem érték utol az Etióp gépeket.

    Miután ekkor már az Etióp erők az Aszmarába vezető úton jártak, beindult a nemzetközi úthenger, és ENSZ illetve EU erőfeszítéseknek hála sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, melyben lefektették, hogy a határmenti részen 25km-es fegyvermentes zónát hoznak létre, és 5.000 ENSZ békefentartót vezetnek az Etióp és Eritreai felek közé.

    Etiópia és Eritrea a világ legszegényebb országai közé tartoznak, területein lassan 40 éve kis megszakításokkal folyamatos harcok folynak, az 1998-2000 közötti harcokban legalább 100.000 ember halt meg, és 750.000 lett földönfutó. A menekültek életben maradása leginkább a segélyszállítmányokon múlik.
    A két ország nemrég újra fegyverkezési versenybe kezdett - úgytünik rövid idejű a béke...

    Eritreai kazettás bomba borítása. Ez az egyike azon bombákat, amelyeket (tévedésből vagy szánt szándékkal) a Mekellei iskolára dobtak, sok gyermek halálát okozva.


    Eritreai Szu-27SzK


    Képek az Eritrea-Etiópia közötti háborúról.

    MiG-23BN, mely hajdan az Etióp légierőben szolgált, de annak 1991-es felbomlásakor Aszmara i repterén maradt.
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!