
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#10280
Az eredeti LWF (LightWeight Figter) program kiírása egy könnyű, olcsó nappali légifölény vadászgépet takart, amely az F-104 utódja lett volna, a tenderen indult a General Dynamics YF-16, a Nortrop YF-17, a Mirage F-1 és a Saab JA37 Viggen. A programba több NATO állam (pl. Belgium, Hollandia, Dánia és Norvégia) is csatlakozott, hogy saját vadászgépeit leváltsa. Az elvárás (mai szemmel) elég visszafogott volt, különösen a földi csapásmérés képességével kapcsolatban (az USAF úgy látta, hogy ezt a feladatot az F-4-esek tökéletesen el tudják látni), csak a nappali, hagyományos csapásmérésre vonatkoztak, de végül belevették a preciziós fegyvereket is (az YF-16-osok is repültek LGB bombákkal, bár hozzá kell tenni AIM-7 Sparrow rakétákkal is, holott nem volt hozzájuk megfelelő lokátoruk).
A programba külső szinten csatlakozott a haditengerészet is, akik egy olcsó F-14-es alternatívát kerestek, mivel az F-14 ez időben egyfelől csúnyán túllépte a tervezett költségeket, másfelől rengeteg műszaki probléma adódott vele. A hajófedélzetről indítható F-16-osból végül nem lett semmi (bár tesztelték a hordozóra való le- és felszállást). Az USAF azonban az 1970-es évek végén megváltoztatta álláspontját, és egy nagyobb rendelést adott le az F-16A/B gépekre, annyit változtatva az elvárásokon, hogy vadászbombázóként kívánja használni a gépet.
Az F-15C gépek függesztmény nélkül állítólag képesek elérni a 2.85Mach-ot (a Mach 2.54 a függesztménnyel elérhető maximum).
Az F-15C vs. F-15E esetén állítólag a probléma változatlan szárnyakban és törzsben van, tolóerő:tömeg arányban valóban nincs hátrányban az F-15E (sőt!), de ellenben a nagyobb tömeg arányosan növeli a szárnyfelületi terhelést. Bár mondjuk adott esetben a tolóerő:tömeg arány fontosabb lehet, mint a kisebb szárnyterhelés, e téren tehát jogos az öt pont.