Tisztelettel, még most is megkérdőjelezem. Az emberi test általánosan kiváló sokcélúságát valóban sokára érik el a robotok. Ellenben véleményem szerint az emberes misszió költségén elvégzett robotos kutatás hatékonyságában összemérhető az emberekkel végzett tevékenységgel.
Nem mondom, hogy ne menjünk a Marsra, de talán majd csak akkor, amikor két hétig tart az út. Mértéktartoobb elképzelések szerint először a Mars körüli pályára űrállomást építetnének, a robotos felderítést onnét irányítanák, a lázlótűzős bulira pedig csak nagysokára kerülne sor. Érdekes moodon az űrhajoosok életéért atyai gondoskodással aggoodoo politikusokat az cseppet sem zavarja, hogy ha valahol, hát akkor a jelenlegi elképzelés szerinti Mars missziooban igazán magára marad a személyzet. Megkockáztatom, soha ember még olyan lélektani körülmények között nem dolgozott, mint ami egy másfél éves repülés résztvevőire várna.
Említésre került a terjeszkedés, mint a civilizácioo mozgatórugoolya. Sajnos ez így is van, ellenben senki se állítsa nekem, hogy amíg egy kg hasznos teher alacsony földkörüli pályára állítása húszezer dollár, addig komony szinten lehet terjeszkedni.
Én sem mondom, hogy nem kell az emberes repülés. Csak azt mondom, hogy ma még hasznosabban is el lehet költeni az árukat.
A kozmikus sugárzás ártoo hatásárool jutott eszmbe, miszerint a Holdon használt sisakok elülső részét mikroszkooppal megvizsgálták, olyan roncsoloodásokat talátak, mintha valaki egy forroo tűt ütött volna egy vékony műanyag lemeznek. Emellett a repülés során a személyzet időnként furcsa fényfelvillanásokat tapasztalt, csukott szemmel is. Na olyankor találta el a retinájukat egy nagy energiájú részecske.:-)
Szooba kerültek a nukleáris hajtóművek, evvel kapcsolatban találtam egy írást valamelyik Haditechnikában, ha este még nagyjábool észen leszek, készítek ide egy összefoglaloot.