milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
#24
A dráma Thébai városában, a királyi palota előtt játszódik. Antigoné elmondja húgának, Iszménének Kreón kegyetlen parancsát: halott testvéreik közül a várost védő Eteoklészt nagy pompával eltemetette, Polüneikésztől azonban megtagadta a végtisztességet, és megtiltotta, hogy bárki megsirassa, mert a Thébait ostromló argosziak oldalán harcolt. Antigoné elszánta magát, hogy eltemeti másik fivérét is, próbálja húgát is meggyőzni. Iszméné azonban fél a következményektől, nem mer szembeszegülni a király parancsával.
Antigoné és Iszméné távoztával a kar Thébai ostromáról, a győzelemről énekel. Oidipusz két fiúgyermeke egymás kezétől esett el a harcban. Megjelenik az új király, Kreón, és az aggok tanácsa előtt beszél a terveiről.
Ismerteti a karral döntését Polüneikészről. Érvelése során kifejti, hogy a köz érdekét tartja szem előtt. Aki parancsát mégis megszegné, halállal lakol. Egy őr érkezik ekkor futva, és elmondja, hogy valaki homokkal hintette be a holttestet, így adva meg neki a végtisztességet. Kreón először meglepődik, hogy akadt ilyen vakmerő férfi, majd elönti a düh, hogy máris szembeszegültek akaratával. Haragját az őrre zúdítja, őt is halállal fenyegeti, ha a testet elő nem keríti.
A kar az ember hatalmáról énekel: „Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Csak a halál korlátozza az ember alkotóerejét. Ám van, aki az isteni akarattal egyezően, és van, aki az ellen használja hatalmát.
Az előbbi őr érkezik ekkor ismét, Antigonét kíséri. Elmondja Kreónnak, hogy a holttestnél tetten érték. Antigoné büszkén vállalja, amit elkövetett : „Elvállalom s tagadni nem fogom soha.” Szerinte Kreón parancsa nem olyan erős, mint az istenek íratlan törvénye; nem gyűlölheti fivérét: „Gyűlölni nem, szeretni csak születtem én.” Kreón a tekintélyén esett csorbát erővel próbálja kiköszörülni. Nemcsak Antigonéra mond halálos ítéletet, hanem húgára, Iszménére is, aki bátran nővére mellé állna, de Antigoné nem engedi, hogy közös sorsot vállaljon vele. Iszméné szándéka tiszta, de nővére elutasítja azt, hogy saját fiának mennyasszonyára mond halált, ha Antigonét megbünteti. Kreón mindkettőjüket elviteti, és elvonul a királyi palotába.
A kar a Labdakida házon dúló végzetről énekel. Az apák nem tudják elhárítani gyermekeik fölül a balsorsot, amit az istenek szabtak ki nemzetségükre, s most a család utolsó sarjaira kerül a sor. „Nincs halandó, / Ki az életet baj nélkül éli végig, bárhol él.”
Haimón érkezik most, s Kreón neki fejti ki halálos ítéletének érveit. Fiát engedelmességre szólítja, majd arról beszél, hogy nem másíthatja meg a nép előtt szavát. Ha egy rokon megbonthatja a rendet, és tettét nem követi büntetés, akkor mit merhet az, aki nem rokon? A kar úgy véli, a király helyesen beszélt. Haimón a nép véleményére hivatkozva arra kéri apját, engedjen, ne büntesse meg Antigonét, hiszen édes-testvérét temette el. „Bölcs embere az, ki másoktól tanulni tud” – mondja, ám Kreón hajthatatlan, nem hallgat a fiatalabb tanácsára, sőt Haimónt vádolja azzal, hogy pártolja a bűnöst. Haimón öngyilkossági tervére céloz, amikor azt mondja: „Mást is megöl halála, hogyha meghal ő.” Kreón azonban fenyegetésnek érti szavait. Haimón nem várja meg, hogy Antigonét előtte végezzék ki. Kreón úgy dönt, Iszménét elengedi, Antigonét azonban sziklabörtönbe záratja.
A kar Erósz hatalmáról énekel, aki megzavarja a békét, még a családon belül is viszályt támaszt; majd maga is könnyekre fakad, gyászolja az éhhalálra ítélt lányt.
Antigonét elővezetik a palotából. Násza helyett a halál várja. Gyászdalt énekel, saját sorsáról és szerelméről szól. Korábbi határozott hangja most líraivá válik. Miközben börtöne felé tart, a kar együttérzően kíséri.
Teiresziász, a vak madárjós érkezik a színre. Kreón kérdéseire elmondja, hogy ellenkezik az istenek akaratával, ha nem temeti el Polüneikészt. A király azonban makacsul kitart döntése mellett, a jóst vádolja meg haszonleséssel, mire Teiresziász kimondja a végzetes jóslatot: Kreónnak fiát kell majd elveszítenie, házát pedig nők és férfiak sírása fogja megtölteni. A jós távoztával a király a karvezetőhöz fordul, mert tudja, hogy hiába hadakozna, a jövendőt el nem kerülheti. Félelmében megmásítja döntését, enged végre, parancsot ad Polüneikész eltemetésére, és Antigoné sziklabörtönéhez fordul, hogy megbocsásson a lánynak.
A kar Dionüszoszt, a Thébai istent kéri, hogy érkezzen, s hozzon tisztulást a városra.
Hírnök érkezik, és a kar kérdéseire felelve Haimón haláláról szól. Eurüdikének elmondja a színpadon kívül történt eseményeket: Polüneikészt eltemették, de Antigoné sziklabörtönéhez érve jajszót hallottak, a leány öngyilkos lett. Haimónt is ott találták, menyasszonyát siratta. A lány saját övével felkötötte magát. Haimón Kreónra támadt, majd mikor az elmenekült, kardját magába döfte, s meghalt. Eurüdiké a palotába rohan. A karvezető szava szerint: „maga hozta magára a romlást”. Kreón gyászát újabb hírnök szava szakítja meg, feltárulnak a palota kapui, és láthatóvá válik Eurüdiké holtteste, kardot döfött magába. A királyt az újabb haláleset végképp lesújtja, összeomlik, s már csak halála óráját várja.