Segitsetek
-
garfieldke #684 Misi Mókus vagyok, talán hallottál rólam,
úszom a boldogságban, mert az odúmban víz van.
Beázott a kamrám is oda a mogyoróm,
ezért gürcöltem, ez volt a vagyonom.
Szegény kicsi párom megdöglött az éjjel,
pedig a vizet csak ő merte tökéllyel.
Most itt ülhetek és leshetem a Napot,
mire elpárolog, gutaütést kapok.
Nedves a bundám is, csatakos a farkam,
a sok szőr miatt így rohad meg rajtam.
Nincs ki megszárítson, - keresse a kedvem,
- Odú kiadó! - ordítom rekedten.
Messzire száll a hang, erdő közepébe,
jönnek is a halak - egymást ösztökélve.
Permetezve hull le magasból a pára,
üveges szemekkel merednek a fára.
Misi mókus csettint: - ez ám a sereg!
ott állnak előtte ponty, csuka s keszeg.
Vizesköcsög van az oldalukra kötve,
így élnek a Földön most már mindörökre.
Ebből a tanulság, leszűrve a vizet,
aki ezt olvassa, az idejével fizet.
S mert az idő pénz, - így szóla a fáma,
olcsó karórának nincsen mostan párja.