Segitsetek
-
#23
Nem tudom mit tegyek,
De így tovább nem mehet,
Már belebolondulok teljesen,
Nem élhetek mindig félelemben.
Hogyan tudom megmondani,
Érzelmem hogyan tudom kifejezni,
Hiszen a szavak semmit nem mondanak,
Érzelmeket kifejezni nem tudnak.
Azt hiszem nincs mit tennem,
Feladom gyatra kis életem,
Életemnek értelme nincsen,
Így eltűnök a sötét feledésben,
Tudom a remény hal meg utoljára,
Az viszi az életet napról napra,
De a Remény is meghalt bennem,
Így nincs már mi éltessen engem.
Már nem félek a haláltól,
Nem félek az elmúlástól,
Megváltás lesz már nekem,
Ha lehunyhatom örökre a szemem.
Nem emlékszem majd a nagy Őre,
Nem emlékszem majd a szerelemre,
Nem emlékszem majd a félelemre,
Nem emlékszem majd az emlékekre.
Elfeledem minden bajom,
Megváltás lesz majd halálom,
Nem gyötörnek majd a kínok,
S én is mindenkit békén hagyok.
Senkit nem fogok zavarni,
Jelenlétemmel untatni,
Emlékemmel zaklatni,
Nem fogok senkinek gondot okozni.
Eltűnök, mintha nem is éltem volna,
Hiszen nincsen ki rám gondolna,
Ki hullatna értem egy könnycseppet,
Ki megőrizne rólam egy emlékképet.
Talán ha Vele beszélek,
S elmondom Neki, mit érzek,
Nem így alakul az életem,
S nem kéne már elmennem.
De már e buszt lekéstem,
Már nekem nincs esélyem,
Én már Vele nem lehetek,
Tehát elbúcsúzom, elmegyek.