Segitsetek
-
#229
na itt! egy régebbi rímecskét szúrok be Nektek! mikor még alkoholista voltam ez akkor született. hála az orvostudománynak mára már nem vagyok függő! de sajnos ez is hozzám tartozik.
Mára alkohol folyik ereimben,
Tömény alkohol van véremben,
Ezt mindenki megemlíti,
S ezt senki nem szereti.
Mindenki elfordul tőlem,
Senki nincs már velem,
S ezért kezdtem el inni,
A magányban nem tudtam élni.
Én az látom, hogy mindenkinek van párja,
S mindenkinek meg van a boldogsága.
Csak én vagyok egyedül e világon,
S hiába ordibálok keserű hangon.
Így az alkoholba fojtom bánatom,
Hogy nem teszem jól, azt jól tudom,
De nekem is kell a bánatot feledni,
Valahogy e helyzetet túl kell élni.
Mert nagyon hiányzik a szeretet,
S hiányzik maga az élet,
De ha az alkohol az agyamban van,
Felejtem egy kicsit fájdalmam.
Könnyebb elviselni így a hiányt,
Elfeledem így a rettenetes magányt,
S imádkozom, hogy valaki van mellettem,
S számít Neki rongyos kis életem.
Vágyom én arra a Hölgyre,
Arra a ritka gyönyörű lélekre,
Ki talán megérti szavam,
S mellettem lesz a bajban.
S ha megtalálom e Hölgyet,
Megtalálom akkor az életet,
Nem fogok már többet inni,
Hanem megtanulok egyszerűen Élni.
De addig csak iszom,
Ameddig csak bírom,
S ha egyszer nem bírom,
Akkor eljön a halálom.
De akkor nem leszek egyedül,
A Hálál majd mellettem ül,
S iszunk majd egy rövidet,
S feledjük az életet.