Segitsetek
-
#1579
Mint zúgó gyorsvonat, vágtat az élet,
Néha szertelen kedvében elragad téged,
S formátlanná olvad az őszi táj...
De ne feledd:
Bármerre sodor a vak remény,
Bárhogy érzed, szíved tévútra tér,
Bármikor borítson ködbe a magány;
Nem kell, hogy félj:
Mindig lesz, ki rádtalál.