Segitsetek
-
#1482
Szemembe könyvcseppet csaltál,
mert belőlem egy darabot elloptál,
de nem sajnálom férre ne értsd,
s szavaim az eszedbe ezért ne vésd,
de mintha gondolataim írtad volna,
mintha életem előtted nyitott könyvként tárulkozna,
szerelem érzelmek düh harag cselekedet,
mind mi bennem akkor hirtelen megrekedt,
s mind mit szinte meg is tettem,
bár ma már hiába is szégyenlem,
ez voltam anno régen egyszer,
düh tombolás s rengeteg sírás.
Köszönöm!