Segitsetek
-
#1462
látom a végén csak megjött az ihlet!
s mondtál nekem szép őszinte beszédet,
s ennek én nagyon nagyon örülök,
S minden egyes szavat köszönök!
irigyellek bevallom Neked,
mert felnyitottad szemed,
s talán így életed boldog,
s szíved vidámabban dobog.
talán a szerelmet újra megtalálod,
vagy talán már Őt melletted is tudod,
talán boldogan élheted az életed,
talán, de nem tudhatod mi lesz Veled!
nem tudom a múltam már nem szeretem,
szerintem nem volt irigylésre méltó életem,
bár rövid időre talán boldog voltam,
de könnycseppet sohasem hullajtottam!
mindig elfogadtam életem,
régebben ellene azért még küzdöttem,
de fegyverem letettem élet hada előtt,
s felemelt kézzel várom az eljövendőt.
várom büntessen kivégezzen a nagy bíróság,
várom hogy a egy kés a testembe vág,
s a vért lecsapolják, testem eldobják,
s lelkem az örök kárhozatban hagyják.
nem teszek ellene hagyom megtörtténjen,
vigyen el gyorsan halkan csendesen,
s még ez meg nem történik,
lelkem a múltba búrkolózik.