Segitsetek
-
#1248
Szerelemtől vérző szívvel bandukolok,
S a híd közepén a vizet bámulva megállok,
S nézem hogy a folyó csendesen csobog,
Ő csak folyik megállíthatatlanul s nem zokog,
S én én mint halandó csak arra vágyom,
Hogy ebben a pillanatban jöjjön el halálom,
Mert már nembírom e kínzó szenvedést,
Nem bírom elviselni ezt az üres érzést,
Hallom a halál engem szólít,
S a híd korlátjára felállít,
S Tőle már csak egy lépésre vagyok,
S a fájdalmaktól végre megszabadulhatok,
Megteszem lépek egyet előre,
S pecsétet nyomok a szerelemre,
Mert tudom hogy Ő velem nem lehet,
Így könnyen eldobom az Életet.