#1241
számomra a szerelem egy lételem,
nélküle nem tudnám élni az életem,
nincs jobb ,ha van melletted egy ember,
ki szeret és midnenkinél jobban ismer.
mikor a magány küzd a szerelemmel,
megtölti reszkető lelked félelemmel,
félsz az újabb fájdalomtól ,csalódástól,
hátrálsz és álmot faragsz a valóságból.
s mikor már féktelenek az érzelmek,
eltünnek ,megszünnek a félelmek,
lelked felderül ,kiszabadul a fogságból,
örökre elfeledkezel a magányos órákról.
#1241