Segitsetek
-
#1229
Talaltam meg :)
Elősszőr féltem ,újabb szerelmet reméltem
Legalábbis azt hittem ,hogy újra átélhetem
Hittem a világnak ,hittem ,hogy vagyok
Vidámnak hittem és a sors írogatott.
Azt írta ne félj ,higyj nekem és tedd amit tenned kell
Ha eljön az idő akkor eljön és te a fényben boldog leszel
Fényes volt örültem ,hogy ragyog , végre vagyok aki vagyok
Minden szép volt álmodtam az életem ,nem ismertem el a végzetem.
Aztán sötétedett .. s már távolabb ragyogott
Kezdtem úgyérezni ,hogy hiába vagyok
Láttam a sötétséget behajtották a rácsot
Lehet ,hogy ragyogást soha többé nem látok...
Rácsok mögött gondolkodva a remény hatott
S nem adom fel ,lehet kinyitja az ajtót
Ajtó mögött ragyogás ,fényes csillogás és két szem
Ő segít rajtam szívemben érzem.
Belül érzem ,hogy összeér az ővé és az én lelkem
Ezért nem kellett ,hogy jól ismerjem
Ismertem ,hisz lelkünk hasonlóan tüzes ,de fagyott.
De tud az ,ha akar lobban ám nagyot.