Segitsetek
-
#1222
A szerelem taván evezek,
Hiába evezek előre nem megyek,
Csak egyhelyben állok sehova nem jutok,
S még partot sem látok!
Evezek de nem haladok,
Körbenézek s semmit nem látok,
Csak egyhelyben ringok a tavon,
Egyhelyben vagyok egy hullámon.
De ez a hullám sem halad semerre,
Mintha az Idő csak megfagyva létezne!
Mintha semmerre sem haladna,
Itt a reménytalanségbe ragadva.
Várok. Hátha történik végre valami,
Hátha valaki majd felém úszik,
Hátha majd rámtalál itt valaki,
S ladikom innen kiveti.
Várok, de már aggastyány vagyok,
S lassan már itt szétporladok,
De felém nem jött már senki,
Itt a tavon nem vett észre senki.
De hogyis vehetett volna?
Hiszen nem volt itt a remény partja,
Csak az átkozott fekete tó vize,
Melynek majd lassan elnyel a felszíne.
Szerelem! szerintem gyötrelem,
Mely tönkreteszi az életem,
Mely megalkotja majd a sírom,
S csak egy néma üzenetet hagy a fejfámon.
"Itt nyugszik ki meghalt,
Kiről senki sem hallt,
Itt nyugszik egy szív mely magányos volt,
Itt nyugszik egész életében szerelmes volt,
Itt nyugszik kire nem emlékeznek,
Itt kit soha nem is szerettek."