Segitsetek
-
#1216
Engedjétek meg nekem,
Hogy egyik álmom elmeséljem,
Van egy lány kit szeretek,
S soha el nem feledhetek.
Borbálának hívják Szerelmem,
Középiskola óta Őt szeretem,
Bár Neki már egy gyermeke született,
De e gyermek csonka családba nevelkedett.
Borbála elhagyta az apját,
S magával vitte a lányát,
S én velük álmodom,
Én velük álmodozom.
Álmomban az utcán találkozunk,
S egy egész délutánt együtt mulatunk,
Együtt játszunk beszélgetünk mi hárman,
S a nap végén együtt vacsorázunk hármasban.
A nap végén nehéz szívvel elbúcsúzunk,
S megadjuk a másiknak telefonszámunk,
Majd szinte minden nap összefutunk,
S mindig egy jót hármasban játszadozunk.
Aztán egy szép reggel telefonra ébredek,
Hogy menjek el hozzájuk s ott ebédeljek,
Az ebéd fantasztikusra sikerült,
Az asztal körül szinte egy család ült.
S ebéd után a gyermekkel játszottam,
S szemébe gyermekemként pillantottam,
Belefelejtkeztünk valami szép játékba,
Még Borbálát sem vettem észre a szobában.
Aztán mikor befejeztük a játékot,
A Drága átölelt s puszit adott,
S megkérdezte máskor is eljövök e játszani,
Vagy nem akarok e hozzájuk költözni.
Hiszen Édesanyja azt mondta neki,
Milyen jó lenne velem élni,
S Ő is azt szeretné ha itt laknék,
S más pasit ide fel nem engednék.
Aztán Borbálára pillantottam,
S szemébe könnycseppet láttam,
Láttam boldog hogy kiderült,
De a kétely az arcára ült.
Várta erre mit felelek,
Mit mondok a Gyereknek,
Megnyugtatom hogy beleegyezek,
Vagy felállok s elmegyek.
Maradtam, bár a szavakra nem emlékszem,
Csak arra hogy az Drága kérésére lefektetem,
Majd Borbálához a konyhába mentem,
S nem szóltam csak átöleltem.
Ezután izzat testtel felébredek,
A levegő megfolyt szenvedek,
Álomra már nem tudom hajtani fejem,
Csak némán a plafont nézem s elmélkedem.
Köszönöm hogy meghallgattatok,
Vagy csak tovalapoztatok,
Jólesett ez így kiírni magamból,
Jólesett beszélni az álmomról.