black, death, thrash, gothic... METAL (popmetált hagyjuk inkább)
-
Lateralus #277 Felesleges hitvitákat folytatni ilyen dolgokról, vagy emiatt felkapni a vizet.
A zenei stílusok manapság már csak eladhatósági szempontok jóformán. A médiának és a zeneiparnak azért van szüksége hogy kategórizálja a bandákat, mert egy-két sikeres banda "farvizén" további hasonlónak kikiálltott csapatokat tud eladni. Az emberek ritkán gondolkodnak (még a metalosok sem) :) Tökéletesen elég nekik, ha valaki azt állítja egy zenéről, hogy ez "piros" amaz meg "zöld", ha a zöldet szereti, akkor minden zöldnek titulált zenét megvesz, függatlanül attól, hogy valójában kék :)
Persze itt nem a topicba írókról beszélek, hanem a nagy átlagról. Ezért nem értem, hogy miért kell minőségjelzőként felfogni egy erőltetett és kitalált stílusmeghatározást. Nem én erőltetem, nem én találtam ki, hogy a Deftones pl. nu metal, hanem többek között ilyen megnevezéseket hallani r, olvasni róla leggyakrabban a sajtóból. Ettől még lehet jó zenekar, mint ahogy a nu metalnak nevezett zenekarok között van több jó és persze szar is. Ugyanígy van jó és szar black, vagy death metal csapat is.
A 90-es években annyira elvesztették a hitelességüket a stílus jelölések. Már az évtized elején a grunge sem jelentett semmit csak egy reklámcímkét a lemez mellé, amivel milliókat lehet eladni. Az később grunge-nak hívott zenekarokat először mindenütt seattle-i rocknak, vagy méginkább sub-popnak hívták, és friss sallangoktól mentes zenéről beszéltek. Aztán a Nirvana-ra és társaira valahol rásütötték, hogy grunge. A Nirvana egy pop hatásokkal és punk témákkal dolgozó csapat volt, de mellé sorakoztatták a régebbi rock gyökerekkel rendelkező, nyers Pearl Jamet, az emo metal Alice in Chainst, vagy pl. a doom-metal-punk hatásokon nevelkedett Soundgardent is. Nesztek egyétek ! Ez a grunge. Aztán néhány év alatt mindent ebbe próbáltak illeszteni, jöttek is a szarok szép számmal és az embereknek elegük lett belőle, a műfaj meg szépen háttérbe szorult.
Ugyanez a helyzet a nu metallal. Először nem volt neve a "gyereknek". 1996-ban a Metal Hammer az első Korn interjújában egyszerűen "metal, hardcore és hip-hop" keveréknek titulálta a Kornt és a "jövő zenéjének" nevezte.
Mellette törtek fel olyan hasonlónak nevezett csapatok, mint a Deftones is. Az első interjúikban mást sem csináltak, csak cáfolták, hogy ők Korn kópiabanda lennének, mert mindenki a Korn hatásokat emlegette. Az egyik első (lehet hogy az első) Deftones Metal Hammer interjúban, a Kornnal közös képen szerepelnek, és azzal indat az interjú, hogy folyamatosan a Kornt emlegetik, mint hatást és elődöt, aki agresszív zenéjével olyan hasonló csapatokat hozott felszínre, mint pl a Limp Bizkit, vagy a Deftones. Itt még szó sem volt nu metalról, mert nem volt neve az "új" irányzatnak. Viszont 1999 év elején már így ír ugyanaz a lap az egyik Deftones interjúkérdésben: "Mindenki úgy beszél rólatok, mint az új metal bandák egyikéről." Itt már feltűnik a fogalom "nu metal", de még annyira ismeretlen, hogy a magyar fordító lefordatotta. Később már a magyar cikkekben sem "új metal" hanem "nu metal" Tehát 99 táján kezdik emlegetni ezt a stalusmegjelölést. Persze a Deftones fokozatosan hangoztatja, hogy ők nem Korn kópia, és próbálnak kikerülni ebből a műfajból "szándékosan keressük a lehetőséget, hogy másfajta bandákkal turnézzunk, és ne azokkal, akiket a zeneipar most új metal (nu metal) bandákként akar eladni. Ez az egész dolog egy mesterségesen felfújt valami." Ugyanígy tiltakozott a grunge jelző miatt a Soundgarden is, de mégis folyamatosan grunge csapatként emlegették. Mint látható csak a tényeket próbáltam leírni, nem csak hasraütöttem. Ugyanígy nu metalként aposztrofáltak sok más csapatot és folyamatosan így beszélnek róluk, pedig zeneileg azon kívül, hogy torzított gitárral játszanak, semmi közük egymáshoz. A Slipknotot is nu metalként azonosítják, pedig inkább az extreme metal még csupaszabb és zajosabb változata egy kis cirkusszal vegyítve (még bohóc is van :) Meg ilyen zenekarokat, mint Marilyn Manson (szerintem az új évezred glam rockja jobban illene rá), NickelBack (inkább egyetemi rock, vagy nyálasabb grunge, mint nu metal), System of a Down (erős hc hatások, punk, etno keverék), Godsmack (keményen Alice in Chains utánérzés kicsit tisztábban), Limp Bizkit (rap metal), Linkin Park (pop metal, szerintem csinált fiúcsapat). Ezeknek nem sok közük van egymáshoz, mégis egy kalap alá veszik őket. És van amelyik jó csapat, van amelyik bűn rossz. Miért a közös jelző ? Már leírtam: eladhatóbbak.
Igaz, hogy csak a zene minősége számít nem pedig az, hogy milyen címkét aggatnak rá.
Vegeta:
A Machine Head-el könnyű a helyzet, mert nyilvánvalóan a thrashből jöttek. Flynn a Vio-lence nevű 80-as évekbeli thrash banda gitárosa volt. Ha már néhány Metal Hammert, mint hírforrást feltúrtam, 94-ben így írt a Machine Headről az indulás környékén: "...roppant kemény muzsikájában ötvöződik a 80-as évek zúzós thrash zenéje és a 90-es évek húzós riffelése." Ekkor még őket sem tudták elhelyezni sehová, de az első album szerintem thrash metal lemez egyértelműen és eléggé érződött később is rajtuk a hatás. Később mint extreme metalt emlegették őket, de a nu metal zenekarok is tanultak tőlük egy-két dolgot. Biztos vannak hardcore hatásaik is, mert a csupasz, sallangoktól mentes riffek eléggé jellemzőek a hc-re is, de a hc egy alapvetően punk gyökerű műfaj és a "metalosodott" ága (ha lehet ilyet mondani) is sok ilyen vonást takar. Más kérdés, hogy a thrashnek is van punk hatása. Egyértelműen HC zenekarként még nem hallottam, olvastam a Machine Headről. Ez igaz a Fear Factoryra is. Nekik talán még több HC hatásuk van, de egyértelműen nem beszélnek róluk HC zenekarként. Az indusztriális (ipari) jelző mindig feltűnik velük kapcsolatban és ez hallatszik is, ezen kívül minimalista, aggresszív, szikár riffelés és inkább death metalba hajló ének. Az extreme metal skatulyát mindkettőjükkel kapcsolatban emlegették, de a 90-es évek közepe vége felé ez sok hasonló keményebb zenekarnál feltűnt, egyfajta "divatműfaj" volt.