Hát úgy a probléma alapvetően nem az Officéban gyökerezik, hanem abban, hogy azokra a magyar vállalatok zöme most kb. ott tart, mint egy ámerikai tartott a hetvenes évek közepén. És ezeknek a problémákra akarunk ráhúzni olyan megoldást, ami egy harminc évvel előbbre járó gazdaság és felhasználói kultúra számára készültek. A költségeknek kisebbik részét teszik ki a gép és programbeszerzések, az igazán húzós tétel ezeknek a bevezetése. Először is valakinek tisztában kellene lenni avval, hogy mit csinálnak az ő vállalatánál, aztán avval is tisztába kellene jönni, ezt hogyan lehet egy új programmal optimalizálni, aztán ugye ki kéne dolgozni ennek a részletekbe menő tervezetét, aztán az egész tervet meg kellene valósítani, a gépek megvásárlásától a programok testreszabásán át a felhasználók oktatásával és folyamatos támogatásának a biztosításával bezárólag. Nos, ez a drága mulatság, és erre nagyon kevés helyen van lehetőség, és a beruházás megtérülése is csak hosszútávú. A legtöbb helyen összesen arra futja, hogy felvegyenek valami hobby informatikust aki két fuckbillgéc-kibavindóz között felhány valamit a legocsóbb szemét pcre, odalöki, hogy neszerozihasznájjad, és teleszájjal szidja a szerencsétlen felhasználót, amikor az kérdezni mer. Ilyen körülmények közé se Office rendszer, se XP, se semmi nem kellene, elég a 468dx, win31, meg a Word6, minden ezen túlmutató, ennek a szemléletmódnak a keretei között mozgó informatikai tárgyú beruházás felesleges és soha meg nem térülő pénzkiadás.
Nem a Windows hibái gátolják a hatékony felhasználást, hanem az emberek gondolkodásmódja. A mai vezetők zöme huszonévvel ezelőtt berögzült pavlovi kutyareflexek szerint cselekvő emberek, akiknek se hajlandóságuk, se energiájuk nincs a korszerű információkezelés lehetőségével megismerkedni. Az ügyintézőkkel talán már jobb volna a helyzet, mivel ők ugye azt csinálják, amit mondanak nekik, de az ő képzésükre rendszerint nincsenek források.
Egyszóval, a fenti kusza gondolatmenetet úgy összegezném, hogy egy új rendszer bevezetése előtt el kell gondolkodni azon, hogy vajon tényleg ott tart-e már az adott szervezet, hogy csakis és kizárólag egy új szoftver segítségével lehet azt hatékonyabbá tenni. Általában nem ez a jellemző, először is három dolgot kellene csinálni: Gondolkodni, Gondolkodni, Gondolkodni. Számot kell vetni avval, hogy mit kell csinálnunk, azt most hogyan csináljuk, és ha a két állapot nem fedi egymást, akkor hogyan közelítsünk az ideális felé. Véleményem szerint ma Magyarországon ez a gondolatmenet nagyon kevés esetben vezet el egy új szoftvereszköz bevezetéséhez, mint a hatékonyság növelésének egyetlen és üdvözítő megoldásához.