Melyin játékokkal nyommod mostanában, régebben, és miket vársz nagyon, meg ilyesmik :P
-
lonvard #101 Igen igen. Emlékszem a Mad Max autós játékkal voltam úgy, hogy megláttam hogy oldották meg benne az ember-ember elleni harcot, és annyira ismerős volt valami másik játékból, hogy elkezdett untatni, és a második bázisfelszámolás után befejeztem. Aztán 1 évvel később meg kvázi végigjátszottam. Azért csak kvázi, mer mikor bekerül a V8-as motor az eltakarja a kilátást, én meg belső nézetből vezettem a kocsit, és emiatt nem láttam ki, és begurultam. Ha nincs az a hülyeség, tuti végigtolom. :)
Dragon Age Inquisition: Húúú, kezd tetszeni. Vagy 10-szer újraindultam, próbálgattam a karaktereket, a fajokat. Ebben a játékban az a probléma, hogy tök béna ahogy a hátukon cipelik a karakterek a fegyvereiket. Varázslóval azért voltam képtelen játszani, mert ahogy a varázsbotja kalimpál a hátán, az olyan szinten felbasz, hogy azt mondtam, hogy én ezt nem fogom órákig bámulni. Minden fegyver béna a háton, a pajzs+kardnál van az, hogy az oldalán viseli a kardot, háton a pajzsot, és az végre jól néz ki. Csak éppen nem akartam kardos-pajzsos karaktert. Az íjásszal két bajom volt, hogy mindenhol azt olvastam unalmas vele a játék, illetve hogy a hosszú íj szintén bénán néz ki a háton. Na de végül is az lettem, csak hát az sem olyan sima, mert az elf van erre kitalálva, 25%bónuszt is kap távolsági sebzés ellen, tehát adja magát, hogy az íjász elf legyen. Csakhogy ebben a világban az elf az egy elnyomott faj, mi viszont a játékban messiások meg hadvezérek leszünk, tehát kurvahülyén néz ki, hogy mindezt ilyen csökött elffel. De azért kipróbáltam elf férfival. Után elf nővel. Utána ember férfival, ember nővel. Aztán visszamentem varázslónak, utána egy kunári két tőrös tolvajjal voltam, utána vissza női varázsló. Ez volt az a pont aminél kezdtem feladni a játékot, mert sehogy se tetszettek a karakterek. :D Szívem szerint mágus lettem volna, mert egy ilyen nagyhatalmú pali jól passzol a betöltött szerepemhez. Tolvajkodás-íjászkodás egy ilyen karakternek túl hétköznapi. Na de azért csak nem hagytam magam, arra jutottam, hogy mágus az túl bénán néz ki, plusz nekem tetszik az, hogy az íjásznak pofátlanul nagyot sebző képességei vannak, és hogy nem kell gimnasztikázni vele egy csatában, nem fárad el az agyam, ha csatára kerül a sor, hanem csak úgy távolról lövöldözök, néha meg egy kicsit árnyékba vonulok. Végül is ez lettem, egy íjász krapek. Ember, mert a háttértörténet szerint nemesek vagyunk, és az embert jobban elfogadják vezetőnek ebben a világban. Az alternatíva az egy vadon élő elf vadász lett volna. Elf vadászként vezetni az inkvizíciót, meg szövetségeket kötni mágusokkal-templárokkal - tök béna lett volna. Na mindegy szóval most a prológus utáni első szabad régióban mászkálok, helyén van a karakter, a csatákat élvezem, tetszik a sztori, szóval beindult a dolog. Hajrá előre! Cassandrába pedig szerelmes lettem. Kicsit sótlan meg ideges a csaj, de ki fogom hozni belőle a szerető háziasszonyt, érzem!
Utoljára szerkesztette: lonvard, 2021.02.26. 09:05:13