Írd le!
-
#825
Én alapból egy pálmafás szigeten voltam, és egy messzi szigetre dobtak le atombombát, tudtam, hogy ott a családom, és mindenki, akit ismerek, és szeretek. Nagyon felzaklatott, hogy mindegyiküknek meg kell halnia, és semmit nem tehetek, már nem mondhatom el, mennyire szeretem őket, hogy bocsássanak meg minden rosszért, amit tettem. Nagyon messzinek éreztem őket. Próbáltam hívni őket telefonon, de senki nem vette föl. Akkor hirtelen azt éreztem, hogy én kezdek megbocsátani mindenkinek, ha már ők nem tudnak nekem. Nagyon mély nyugalmat kezdtem érezni az élet és a halál felett. Csak álltam a parton teljesen beletörődve, teljes derüvel, és nyugalommal, és néztem, ahogy jön felém az atombomba lökéshulláma. Egyáltalán nem féltem tőle, tudtam, hogy semmit nem tehetek, így a megbocsátással mindent elengedtem, ami az élethez köt.
Életem legszebb álma volt.