Írd le!
-
#817
Ma hajnali termés, leírtam egy papírra, hogy ne készüljek ki tőle:
"Álmomban egy koliban, csoporttársam, és a csoporttársam lakótársa (akit barátnőm megcsókolt), és a barátnőm. Civakodunk. Kérdem, miért nem akar már? Nem válaszol. Azt mondja: Csak. Nem akar. Nyugodjak bele. Mondom: tudom én, miért nem akarsz. Az a másik fiú ő kavart be. A világi dolgok és érdekek, azok kavarnak be.
Barátnőm unokanővérénél vagyunk, az ő kolis szobájában. Még szexelni akarok. Ő azt mondja, valami már elmúlt. Én ragaszkodom hozzá. Unokanővére alvást utánoz a másik ágyon.
Borzasztó érzés. Én sem akarom, ő sem akar. De. Én akarom. Csak ő nem.
Menekül. Eltűnik. Megtalálom az ágyneműtartóban. Már utál engem. Már csak arra vár, hogy üssem meg, hogy bántsam meg, akkor mehetne ahhoz a másikhoz.
Nem is utál, csupán megvet, nem tart semmire. Legalábbis nem az ő életében. Ott már nem akar.
Nevet. Szabadulni akar tőlem. Nem akarom az unokanővére előtt csinálni, hívom, menjünk át az én szobámba.
De ott a csoporttársam, mit keres ott? Ki engedte be? Ráüvöltök: "Takarodj innen!"
Dühös lesz, és meglök. Mi az, hogy ő takarodjon onnan?
Én is dühös vagyok rá. Mit keres itt? Mit akar?
Barátnőm rájön, megnéztem a leveleit. Ott írta: "Szabival vége, új fiú van a láthatáron. :D"
Megnéztem. Dühös vagyok, irigy vagyok, fáj, hogy ennyit jelentettem. Csak úgy le lehet cserélni. Ő menekül előlem. Unszolásra belemegy a szexbe. De nem akarja. Engem sem akar.
A szobából nem megy ki a csoporttársam, felsőbbrendűen azt mondja: Talán menjek ki én.
Megalázva érzem magam. Ő két fejjel magasabbra nyújtózik nálam. Ha meg merném ütni, akkor sem érném fel.
De a barátnőm maradhat, csak én menjek ki. Beljebb megyünk. Ott az a másik is. Barátnőm vele nevet. És nem velem szomorkodik.
Táncolnak. Én gyáva vagyok. Beteg vagyok. Gyenge vagyok. Vihognak. Visítanak a röhögéstől. A srác ugyanúgy nevet, mint a barátnőm. Kigúnyolom. Fenyeget, hogy lecsap. Barátnőm a fülébe súg. Nevetnek rajtam. Már vele akar lenni.
De megjátssza, hogy még velem, vagy hogy még nem vele. Úgy érzem, soha nem szeretett, ha ilyen gyorsan jó neki mással.
A srác fenyeget. Én kétértelműen kigúnyolom, de érti ő, mert legalább olyan okos, mint én. Csak sokkal erősebb.
El akar verni, ha nem hagyom, hogy az övé legyen a barátnőm. Barátnőm nem foglal állást, hanem versenyeztet. De titkon már tudja, ki nyer, és örül is neki.
Azt kérem a sráctól, kegyelmezzen. Sokkal erősebb. Mutogatja az öklét. Behúzok neki egyet, de meg sem kottyan neki. Előre tudtam, hogy esélytelen, de valamit kellett tenni.
Barátnőm várja, hogy valami nem odaillőt tegyek, hogy a törvények értelmében ki kelljen dobniuk.
Ez meg is történt, amikor megütöttem a srácot."