#134758
én annak érzem magam, legalább annyira szeretem a magyar nevet, az országot, mint a saját nevemet vagy a saját személyemet. Ez van, én ezt érzem helyénvalónak, és nem vagyok kibékülve azzal, hogy valaki közömbösen esetleg negatívan álljon hozzá bármihez, aminek köze van a magyar léthez... sajnálom, sosem fogom tudni megérteni a másik oldalt mert az számomra elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen, hogy a magyar név, magyar siker kapcsán ne dobbanjon meg a szívem, és elképzelhetetlen, hogy még akkor is ne a magyar cspatnak szurkoljak tiszta szívből,a mikor azok nyakig vannak a szarban. Realitás ide vagy oda, a remény ebben az esetben erősebb. Sajnálom én ilyen vagyok. Én vagyok az, akit bizonyos emberek előszeetettel fasisztáznak, náciznak meg hasonlóznak, anélkül, hogy tudnák miről beszélnek. Sajnálom én ilyen vagyok és ilyen is leszek egészen addig, amíg rám nem basszák a koporsófedelet...
#134758