Sztori, röviden: Fél éve megsérült a kezem egy edzőtáborban. Akkor nem mentem el vele orvoshoz, mert azt csak indokolt esetben szoktam. Idővel enyhült a fájdalom, aztán edzésen kapott még egy ütést Idővel megint enyhült, de ha erőltettem fájt. Aztán ahogy jött a hideg, elkezdett magától is fájni. Múlt héten elmentem orvoshoz, megröntgenezték, kiderült, hogy az egyik porcból letört egy kisebb darab, és nincs rendesen a helyén. Az orvos azt mondta, hogy ha friss sérülés lenne, akkor már menne is műteni... Kérdésemre, miszerint miért nem csapja szét kalapáccsal azt válaszolta, hogy lehet azt kellene, de nem akarja elsietni a dolgot, és csak akkor, ha súlyosbodtak a tünetek, addig kenegessem. Arra gondoltam, hogy lezúzom megint, és visszamegyek friss sérüléssel, de közben rájöttem, talán könnyebb, ha megmondom, hogy már unom a fájdalmat. [Amúgy, elég magas a fájdalomküszöböm, nem hiába halogattam eddig az orvost.]
Szemüveg nélkül én se mindig veszem észre őket, de néha sajnos ők észrevesznek. :D
[/spoiler]Én meg megyek haverommal a járdán, mondom menjünk át a másik oldalra, mert kacsáztak előttünk az emberek, erre meg pont ott jött (régi) Mesterem... Szerintem azt hitte, hogy Miatta mentem át, jött egy rövid kínos beszélgetés, plusz az ajánlás, miért nem megyek edzésre... Ez a szerencsém. :D[/spoiler]
#83846
