Saját öngyilkossági gondolatok, közeli rokonok, barátok halála, beszéljünk róla
-
hitét vesztett #612 Görcsösség,ellazulás,igen ezeket mondták már.De mégis hogy lazuljak el?Nem bírok magamtól,ha meg elmennék bárhova mulatni,abból csak az lesz hogy elrontom mindenki buliját azzal hogy szomorkodom,látva az arcokat.Tudom sok mosoly mögött mély fájdalmak lapulnak másoknál,de mégis hogy képesek jól érezni magukat irigységgel tölt el.Én erre már képtelen vagyok.Karácsony,szilveszter,bulik,partyk,utazás.Mind ugyan az.Rossz rám nézni.Utálom a "papucs" szót.Azért lennék az mert mások örömét a sajátom elé teszem?Nem vagyok képes máshogy látni,mivel saját örömöm már nem létezik.:(
Nem bírok tovább nélkülözni,ideig darabig megy de mindig nyom a tüske,hogy nincs.Busz és villamos után nem futok,mert jön másik,de nő már aligha.Én úgy érzem titokzatos vagyok,mer eleinte mindig ők keresnek engem,csak ezután megváltozik minden,a szerepek,és én leszek az ki keresem őket.Ez azért van mer erőltetem?Nem bírok másmilyen lenni,szükségem van rá.
És bár tudom hogy sokak keseregnének halálomon,de valakinek önzőnek kell lennie,vagy nekem azzal hogy nem érdekel mennyire fog nekik fájni,vagy a szeretteim lesznek önzők,hogy nem engednek el,és nézik szomorúságom ölbe tett kézzel segítségen agyalva.Mert nagyon nem érzem azt hogy bárki tudna segíteni,de haloványan él még talán a remény ami épp elhagyni készül már.