Híres vagy poénos filmidézetek
  • Loál János #1906
    - Nagyon nehéz napom volt tegnap. Kicsit felhúztam magam az irodában.
    - Akar beszélni róla?
    - Tudja van egy szerződés, amit szeretnék megtalálni. *sóhaj* Mondja, hogyha egy cég, egy irodalmi ügynökség, másolatot készít minden szerződésről, minden egyes szerződésről, amelyet ügyfelekkel köt, és aztán beteszi egy aktába, a megfelelő aktába, annak a másolatnak ott kéne lenni.
    - Igen, ott kellene lenni.
    - Kellene! Igaz?
    - Igen.
    - Igaz? *sóhaj* Igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen...
    - Hacsak persze véletlenül nem iktatták rosszul.
    - Há! Rosszul iktatták?
    - Igen, rosszul iktatták. Valamikor, valaki egy dokumentumot rossz aktába tesz, és akkor tévesen iktaják.
    - Ki?
    - Így jóval nehezebb megtalálni.
    - Ki? Ki? Hogy érzi ezt, ki?
    - Azt nem tudom, hogy pontosan kicsoda.
    - Nem tudja?
    - Nem, nem tudom. Az, aki legelőször iktatta, de... Az ég szerelmére, Peter, tőlem nem hall semmi olyasmit, amit már eddig is ne tudott volna.
    - Na de hogy tud valaki tévesen iktatni valamit? Mi lehet egyszerűbb? Csak az ábécét kell tudni! Csak be kell tenni a megfelelő aktába!
    - Persze.
    - Ábécé sorrendbe, ugye? Tudja, Á, BÉ, CÉ, DÉ! É, EF, GÉ!
    - Peter.
    - HÁ, Í, JÉ, KÁ, ELLEMENÓPÉ!
    - Peter!
    - KÚ, ER, ES, TÉ, Ú, VÉ, IKSZ, IPSZILON, ZÉÉÉÉÉ!
    - Magának nem kell.
    - HÁÁÁÁÁ! CSUPÁN CSAK ENNYIT KELL TENNIE!
    - Áhá... Nagyon jó, maga ismeri az ábécét.
    - ILYESMIBEN ÉN NEM TÉVEDEK! SOHASEM! EGYSZER SEM!
    - Ebben én is biztos vagyok. Erre én...
    - DE TUDNI AKAROM, HOGY KI TETTE!
    - Erre én nem tudok választ adni magának.
    - Nem tud.
    - Nem, nem tudok!
    - Háhh... És még pszichiáternek nevezi magát?