#32: Szerintem ezt a jövőt leginkább a Star Trekben jooslolják, de roppant kicsi valószínűséggel veszik az események ezt az irányt a jövőben. Én inkább a néhány monopólium által uralt, elgépiesedett, elszemélytelenedett, pénzközpontú társadalmat leíró jövőképben hiszek, ahol a gyakorlatilag éhbérért és üveggyöngyért dolgoztatott emberek széles tömegének gondolkodását továbbra is rafinált és alapos megfontolással készített szórakoztatóipari szeméttel irányítják. Véleményem szerint jelenleg a legkevesebb beavatkozást igényelő mederben zajlanak a folyamatok, nagy léptékben vizsgálva a történelem alakulása mentes a nemes és jó szándék érdemi befolyásától, az események a múltban is, a jelenben is abban a mederben folynak, amelyet az ember tudatalatti, természetes vadállat-ösztöne - voltaképpen az evolucio - jelöl ki. Ha minden jel ellenére egy utópisztikus társadalom felé haladunk, akkor jelentős töréspontot kell rejtenie a jövőnek.
Nem látom a töréspontot.
Valaki említette a forradalmat, mint lehetséges töréspontot.
Egy forradalom esetében a régi rendszer struktúrája önszerveződő, evolucios szabályok működtette események során rendkívül rövid idő alatt felszámolásra kerül. A fogyasztói társadalom forradalom-szerű felszámolása véleményem szerint a világgazdaság összeomlásához vezetne. Evvel elveszítenénk mindent, amit az ipari forradalom óta elértünk, a társadalom elveszíteni a széles körű összehangolt összefogásra való képességét. Az életszinvonal nagyarányú csökkenése leírva nem túl fájdalmas dolog, de átélve az. Ne vegyünk mást, csak az egészségügyi rendszer összeomlását. Ismét gyógyíthatatlanná válna egy sereg olyan betegség, amin már közölünk is sokan átestek. Joo eséllyel halálos volna egy tüdőgyulladás, egy ilyen SARS-féle járvány pedig - ugyan a jelenleginél lassabb ütemben - végigsöpörne a világon, több tízmillió halottat hagyva maga után. A fogyasztói társadalom és a demokrácia - hogy nagy nevektől idézzek szabadon - nem jó, csak még nem találtak ki jobbat. Egy fogyasztói társadalomban azért többé-kevésbe midnenki joollakik, mindenki kap orvosi ellátást, a döntő hányad nem akar lázadni, mivel elfoglalhatja magát, megvalósíthatja a vágyait. A vágyak az ostobábbaknál persze sugallt vágyak lesznek - egy új tarkabarka mobiltelefon vagy valami hasonloo üveggyöngy, ami a vágy sugallójának hasznot hajt - viszont fel lehet ismerni a környezet szabályait, és felül lehet emelkedni rajtuk. A legegyszerűbb, ha nem teszi ki magát az ember az agymosás nagy hatásfokú eszközeinek.
Az álláspontom nem tartozik az emberbarát humanisták irreálisan ideális eszméi közé, de akkor is az a véleményem, hogy az emberek nagy részét éhbérem és üvegyöngyön kell tartani. A gazdaságot működtetni kell, és ehhez a nagytöbbségnek folyamatosan kellemetlen, örömtelen, lélekölő munkát kell végeznie. Épp úgy robotolni kell, mint százötven éve, viszont a fogyasztói társadalom juttat annyit, amennyi megtölti a hasakat és apró kis örömökkel, valamint a szabadság és egyéniség hazugságával a nagytöbbség számára élhetővé teszi az életet, így a dolgozoo rétegnek nem támad kedve ötven-száz évente elzavarni a gyeplőtartókat, lehetőség nyílik a hosszú távú fejlődésre, tecnikai forradalmora, nemzetközi telefonhálózat, internet kiépítésére, űrutazásra.
Közhelyszerű tény, miszerint a világgazdaság erőforrásainak többsége egy szűk kör kezében összpontosul. Miért mondanának le erről a gazdagságról? Miért mondanának le a HATALOMRÓL?
Lehetne persze ideálisabb, humánusabb a társadalom, talán egyszer be is köszönt majd. De nem a mi életünkben, és véleményem szerint nem is ebben az évezredben. Az ember viselkedése egyrészt a faj és egyed biológiai sajátosságai, másrészt pedig a rögzült minták eredőjéből áll össze. Ameddig az emberek zömének a fogyasztói társadalom által megkívánt viselkedés kerül legkisebb erőfeszítésébe, addig fogyasztói társadalom lesz. Lehet kísérletezni mással, de ezek a több energia befektetését igényelő társadalmi berendezkedések hosszabb - rövidebb működés után vissza fognak térni az emberi egyedek összességének lenyomatát képező fogyasztói társadalomba. Szooval.. szerintem ne akarjunk gyors és látványos változásokat, mert ha azok bekövetkeznek, akkor avval nagyon rossz fordulatot vesz a dolgok menete, és újabb évszázadokig maximum álmodozhatunk az űrrepülésről.
#29: Én nem tartom lassúnak a fejlődés ütemét. A könyvekben az évszámokat olvasva szédítőnek tűnhet a múltbéli haladás üteme, de abba ritkán gondolunk bele, hogy a leírt két évszám közötti évek, évtizedek milyen hosszúak is. Azt is számításba kell venni, hogy sok területen a befektetett fejlesztőmunka nem egyenesen arányos az eredményekkel, hanem az egyre jobb és bonyolultabb fejleszések eredményeképp a további fejlesztések még bonyolultabbak, erőforrásigényesebbek lesznek, így egységnyi fejlesztőmunka egyre kisebb előrehaladást eredményez. Persze lenyűgözve nézzük a Star Trekben a közel hétszáz méter hosszú, és nyolc óra alatt egy fényévet befutni képes Sovereignt, és utánna úgy érezzük, sehol sem tartunk, de számításba kell azt is venni, hogy az űrutazás ma a világgazdaság teljesítőképességének a határát jelenti. A látványos fejlődés kulcsa a magánszektor tőkéjében rejlik, és amint hasznot termelővé, eladhatóvá válik az Űrutazás, vagy a Holdutazás, esetleg a Marsutazás nevű szolgáltatás, máris meg fog valósulni. Egyébként az űrrepülőgép rendszer tipikus példája a nagyon bonyolultan üzemeltethető rendszereknek, tudtommal minden egyes felszállás mögött harmincezer ember többhavi munkája áll. Az eredmény: egy száz tonnás szerkezet tíz-tizenhat napig képes szélsőséges körülmények között üzemelni.
Ha a fentiekben leírtak némelyike képtelen badarság, akkor elnézést kérek. A leírtakat nem olvastam sehol sem, ezek az én rögeszméim.