#1: Az efféle kabinokon tudtommal egyetlen darabból kialakított hőpajzsot használnak, ez az egyszerűbb megoldás pedig tudtammal még sosem mondott csődöt.
Jelenleg valooban az orosz űrhajók a mentőcsónakok, de azokba csak három ember fér, és félévente lejár a szavatosságuk, így cseréni kell őket. Az eredeti tervek szerint egy kisméretű, kizárólag a visszatérésre alkalmas, hét fő mefogadóképességű űrsikló lett volna a mentőcsónak, de ennek a fejlesztésétől megvonták az anyagi támogatást. Az emlékeim szerint X-38 jelzésű eszköz a valós körülményekhez hasonló automatikus üzemmódban sikeres B-52-ről való lepottyantást követő leszállást hajtott már végre. (Ez szép mondat volt.)
Hiába építik bármekkorára az űrállomást, a személyzet létszámát mindeeg a mentőeszköz befogadóképessége határozza meg.
#5: A repülés egyes fázisaiban a személyzet mentése gyakorlatilag megoldhatatlan. A legműködőképesebb megoldás szerint is az egész kabin leválasztását kellene megoldani, annak saját hőpajzsot, létfenntartást, leszállítórendszert, stb. biztosítani. Az űrhajón belüli másik eszközbe történő átszállásra a gyakorlatban nincs idő.
#6: Elképzelésem szerint a kapszula kialakítása aerodinamikailag stabil formát valósít meg, ez azt jelenti, hogy a test adott megfúvási irány esetén meghatározott, stabil pozíciót vesz fel, és a kitérített ingához hasónlóan a zavaró hatások megszünte után visszaáll a tervezett pozícióba.