Helyesírás?Minek?
  • Dzsini
    #827
    néhány megjegyzés, topic-felpörgetési célból :)

    "az "oan" szó etimológiája annyi, hogy egyszerűen a használói nem tudták, hogy az "olyan" most "j"-vel vagy "ly"-val íradnó, így az módosult" - nem, a beszéltből jött átt - "oan vaaaagy!", az affektáló beszédben simán kimaradt a mássalhangzó.
    (ez se biztos, de nekem jobban tetsző etimológia :D )

    "Láttam itt a topikban a "csak" szót "xsak"-nak írva. No, ez valóban a totális nyelvi igénytelenség, " - ezt úgy hívják elgépelés, és úgy gyógyítható, hogy figyelmesen átolvassuk a hozzászólást elküldés előtt.

    "nem feltétlenül ismeri az aktuális szabályokat." - Az Akadémiai és az Osiris is ajánlás, nem szabály. Ha akarom betartom, ha akarom nem, de nem büntetnek közvetlenül amiatt, ha nem tartom be. (persze lehet negatív hatása, például dolgozatban, munkában - de se a büntetőjognak, se a polgárjognak nem része). Ráadásul mindkettő egy bizonyos állapot rögzítése írásban, ami általában már a megjelenése pillanatában elavult, nem képes követni a szokások változását, pontosan amiatt, mert nyomtatásban jelenik meg, és nem is lehet mindent követni (az már vita tárgya lehet, hogy kell-e egyáltalán)

    "No de akkor milyen szó például az "ásás"? Hiszen az cselekvést jelöl, de mégis főnév." - a beszélt nyelv, mint elmefolyamat nem foglalkozik a szófajokkal, az egy utólagos leíró módszer, modellezés ugyanúgy, mint amit a fizikusok csinálnak. Az átlag ember tud érthetően beszélni anélkül, hogy egyáltalán tudná, hogy léteznek főnevek meg igék. Ragozni is tud anélkül, hogy tudná, hogy azt csinálja. Egy labdát is pontosan célba tud dobni anélkül, hogy ismerné a newtoni mozgásegyenleteket.

    "gyerekek boldogok" - "de a személy és szám egyeztetés nem hagyható el." - nem, mert így szoktuk meg, és a magyar nyelvben ez a módi (más nyelvekben nem, máshol pedig még sokkal jobban). Speciel ha már számot egyeztetünk, akkor miért "három alma" és nem "három almák"? Az angolban pl. the children are happy (és nem happies), viszont "three apples" (és nem apple). Ez egy szokás, ahogy alakult a nyelv, hol ide, hol oda túlbiztosította a dolgokat. De ugyanúgy felesleges információ, és erre próbált utalni Nádasdy.

    Amúgy a kedvencem a magyarban jelenleg a nagy siker - médium médiumok - média - médiák négyes, amit ahány ház annyi szokás módra használnak. Hiszen a médium magyarul a jóstehetségű személy, ha több van belőle, az a médiumok. Ha latinul mondjuk, akkor média, hiszen ez a médium többesszáma. Magyarul viszont a média a hírközléssel foglalkozó iparágat (vagy ágakat) jelent, egyszerre egyes és többesszámú is, használják így is, úgy is. További viszont, hogy a magyar nyelvben azt szoktuk meg, hogy a többesszámú szavak végén egy "-k" jelzőt találunk, így a média nem igazán lehet többesszámú. Ezen felindulva lendületből megalkotják a médiák szót, "a több médium megjelölésére"... és innentől vicces az egész :)
    Hallottam hozzá azt még, hogy ha a média többesszámú szó (hiszen tudjuk róla), akkor ne csináljunk már belőle újra többesszámot, annak a figyelmébe lehet ajánlani a fóliák szót (a fólia a folium (könyvlap) többesszámú alakja, magyarosodva egyesszámú átlátszó lapot jelent). Csak párszáz év különbség van a kettő között.

    babe/banben - általában túlkompenzáció és lustaság van mögötte, inkább pszicholingvisztikai elfoglaltság, teljesen egyéni dolog.

    Az ikes igék örök téma, a végtelenségig el lehet szórakozni vele, főleg az E/1-el, a magyarban hol létező és hol nem létező alanyi és tárgyas ragozással, a félreérthető alakokkal, és egyéb nyalánkságokkal :) (elég csak a "vadászik" igén eljátszogatni azt, hogy én vadászok valamire, én vadászom arra, viszont ők is lehetnek vadászok, akik vadásznak - és itt már nincs alanyi és tárgyas változat (régen volt, csak elkopott) - ugyanez a helyzet az eszek-eszem párossal, az alanyi-tárgyas ragozás példája az ikes igéknél (aminél azt tannítják, hogy nincs))

    A nákolás meg sokaknak fáj, egész konferencia volt már róla nyelvészkörökben - ez is Kazinczy eredménye amúgy, hogy gyakorlatilag kiátkozták, mint a suksük-öt. A nákolás irodalmi normából kitaszított lett, az iskolában meg azt tanítsák, így ha valaki használja is, ha bekerül egy városi középiskolába pillanatok alatt korrigál (néha túl), és csak otthon használja, vagy közeli bizalmasok körében, akikről tudja, hogy nem zavarja őket. (fővárosiként Szegedre jártam egyetemre, rengeteg nem irodalmi, és nem budai beszédvariációt hallottam (nem csak ö-zést, az csak kiejtésbeli eltérés, de ugyanígy működött), de csak azután, hogy már pár éve ismertük egymást, és csak egyetemi környezeten kívül, addig vigyázva beszélt mindenki).