akos#16956
hát ezt most igy hosszú volna elmesélni...
az ősszel ismertük meg egymást.
nagyon oldalborda... iszonyat módon közös hullámhossz.
egymás gondolatát kitaláljuk... ugyanazt mondjuk sokszor, ugyanazt gondoljuk... stb stb.
szóval, mintha a másik felem lenne...
hajtogattam neki papirból egy gyűrűt, vettem egy nagy levegőt és megkértem a kezét...
ő meg válaszolt.
és lőn heppi end. :D