adjatok valami támpontot
-
#122
Mendegéltem a vízparton, a Folyó partján...és figyeltem a port, amint a víz fölé szállt.
- Na most megjárod, Te por! Belesel a vízbe és nem szárnyalhatsz tovább!
Elveszted szabadságod és sodródsz amerre a víz és a többi porszem terel! Nem leszel Te már szabad és önállósággal rendelkező porszem, hanem leszel Te sár, sok társaddal együtt, megkötve és a sötétben foglyul ejtve! Egyéniséged elveszíted és beleolvadsz valami nagyba, egészbe! Rossz lesz Neked!
Gondoltam én és tovasétáltam.
Egy pár év múlva a nagy Óceán partján róttam a kilométereket, mikor megláttam egy nagy szürke sziklán azt a porszemet! Ő volt! Megismertem.
- Na Te porszem, véget ért a rabság és száműzetés? A sötétség és nyomorgás? ? mosolyogtam ki szegényt.
A porszem alig hallhatóan válaszolt:
- Most mesélek Neked, Te Bolyongó, hogy láss! A Folyó, melybe landoltam az utazásom kezdetén idegen, ám meleg és barátságos volt. Kedvesen átölelt és magába fogadott. Védőn betakart és a mélyére repített. A méhébe...ahogyan Ő hívta! Lent a mederben sok hozzám hasonló alak volt. Fiatal és öreg utas is. Lassan suhantunk bukfencezve, játszadozva. Kacagtunk a nagy és lassú kő-urakra és gyermeki kíváncsisággal figyeltük a gyors halakat. Szépségüket kiemelték a táncoló és hűséges, zöld és sárga növény-kisasszonyok. Átkarolták incselkedve a fürge állatokat, ámde - mindig hűségesen kapaszkodva a meder hozzájuk házasított részéhez - nem szaladtak az élet hajkurászó kalandoraival tova.
Egy nap - már sok-sok játszadozás után ? a Folyó méhe mélyülni kezdett. Egy kicsit fázni kezdtem és féltem, hogy elnyel a sötétség, ami egyre sűrűbb lett. Végül elnyelt?
Lassan megszoktam a hidegebb és sötétebb környezetet és kezdtem magam otthon érezni benne. Nagy és gyorsabb halak köröztek felettem, és felkavarták a kékes vizoszlopot, mi fölibém tornyosult.
Nocsak! Magasra reppentem és lebegni kezdtem. Nemsokára szárnyaltam. Nagyon élveztem. Versenyt suhantam a hatalmas vízi felvonulással. (Bizonyára itt mindig karnevál van, mert mindenki színes öltözéket visel és nagy csoportokba táncolnak valami különös táncot.) A táncba néha még a nagyobb szürke, fekete halak is bekapcsolódnak! Átsiklanak a tömegen, ami szétrebben, irányt változtat, ha ők közelednek. Micsoda szervezettség! Mily harmóniában mozognak a színes kishalak a szürke-fekete nagyhalakkal! Hogy szerethetik egymást, ha így figyelnek egymásra! Néha még bele is bújnak egymásba! Fantasztikusan szép! És ezek a színek! És ezek a növény-kisasszony barátikörök! Életemben nem láttam még ekkora bridge-partyt, kacagó-viháncoló fergeteget.
No lám! Valami csillan fenn! Meg kellene nézni! Ezzel a hallal felmegyek, ha engedi. Csak közelebb kellene mennem ahhoz a nyíláshoz! Ez az! Megvan! Bent vagyok. Na! Jól sejtettem! Ez bohóchal is felfelé tart. Érzem, hogy melegebb víz jön be a ?nyílásán?.
Fény! Jaj, jaj! Folyni kezdett kifelé a víz! Kiesem innen! Nagy fény van és forróság. Kiesem! Ismerős az anyag, amire estem. Igen...fa. De rég láttam már ilyet! Jujj, de forró! Jó lenne egy picit odébb menni. Ott van egy kis tengervíz! Egy kis szellő kéne. Meg valami segítség! De nem tudom ki segíthetne. Ez az ember? A horgász?! Horgász! Na jól kifogta a kíváncsi halacskát! No meg engem is. Most várhatok egy szellőre, mert ez biztos nem fog segíteni nekem! Úgy tesz, mintha itt sem lennék!
Jó sokáig vártam.
De végül jött egy szellő, ami odébb sodort a csónak aljában a kis pocsolyába. Sodródtam jobbra-balra, hogy találjak egy rést, ahol kicsusszanhatok. Végül sikerült. Zuhantam egy keveset, majd erre a kőre estem. Azóta nem tudok innen elmozdulni! Néha már egész közel jön a víz, de csaknem ér el! De várok. Egy nap majd úgyis visszajutok.
Igen, Bolyongó! Boldog voltam? Nagyon boldog?.S nem szenvedés volt ott?a nagy Óceánban?
- Látom most már kicsi porszem! És köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! Segíthetek Neked? Visszajutni.
- Köszönöm, Bolyongó! Nem kell. Ha mennem kell, fogok. Most itt maradok, amíg nem jön értem a víz. Mert eljön? Ha várok eleget és türelmesen?értem jön. Most már tudom mi az igazi boldogság és megtalálom máshol is! Nem csak ahol, elhitetem magammal, hogy az vagyok. Hisz okot...mindig találok rá?
A kis porszem az Óceán felé fordult és énekelni kezdett.
Én meg tovaindultam. Nem tudtam milyen messzire.
Cool Halid?ge: Bolyongó elmehetne, de nem teszi