Matrix2
-
#97
Ugyanez egy kicsit szar, de legalább magyar fordításban:
Az Építő: - Helló, Neo.
Neo: - Ön kicsoda?
Az Építő: - Az Építész. Én teremtettem a Mátrixot. Már vártalak.
Sok kérdésed van, és bár az eljárás módosította a tudatodat,
lemásolhatatlanul emberi maradtál. Ergo, néhány válaszomat érteni
fogod, néhányat viszont nem. Azzal párhuzamosan, hogy első kérdésed
a legtalálóbb is lehet, nem feltétlenül ismered fel, hogy
a tárgytól is ez tér el a leginkább.
Neo: - Miért vagyok itt?
Az Építő: - Életed a Mátrix programozásában bennerejlő kiegyensúlyozatlan egyenlet
maradékának összege. Egy anomália eshetősége vagy, amit legkomolyabb
erőfeszítéseim ellenére sem tudtam kizárni abból, ami máskülönben a
matematikai precizitás harmóniája lenne. Míg ez egy folyamatosan
elkerülendő teher marad, nem váratlan, és ekként nincs túl
}a kalkuláció határain – ami kérlelhetetlenül ide vezetett téged.
Neo: - Nem válaszolta meg a kérdésemet.
Az Építő: - Milyen igaz. Érdekes. Gyorsabb voltál, mint a többiek.
Neo: - Többiek? Hányan? Miféle többiek? Válaszoljon!
Az Építő: - A Mátrix régebbi, mint hinnéd. Ha az egyik szerves anomália
megjelenésétől a másik megjelenéséig számolok, ez a 6. verzió.
Neo: - Bazd meg. Lószart. Fasza.
Csak két lehetséges magyarázat van. (Öt Egyetlen volt előttem.)
Hogy szándékosan nem mondta el nekem senki – vagy hogy nem is tud róla senki.
Az Építő: - Pontosan. Ahogy kétségkívül kezdesz rájönni, az anomália rendszerszerű,
s még a legegyszerűbb egyenletekben is fluktuációkat teremt.
Neo: -Nem uralhatsz engem! Bazd meg, bazd meg! Megöllek!
Választás! A probléma a választás.
Az Építő: -Az első Mátrix, amit terveztem, természeténél fogva tökéletes volt.
Műalkotás volt; hibátlan, fenséges. Most már nyilvánvaló számomra:
bukásának elkerülhetetlensége a minden emberi lényben bennerejlő
tökéletlenség következménye volt; ennélfogva újraterveztem,
a történelmetek alapján, hogy pontosabban tükrözze természetetek
változó groteszkségeit. Mindazonáltal ismét csak kudarc frusztrált.
Azóta megértettem, hogy a válasz azért szökött el előlem,
mert csekélyebb elmét igényelt, vagy talán egy olyan elmét,
amit kevésbé kötnek a tökéletesség paraméterei. A válaszra ekként
egy másik akadt rá véletlenül: egy intuitív program, ami eredetileg
}az emberi psziché bizonyos aspektusainak kutatására lett
teremtve. Ha én vagyok a Mátrix atyja, akkor kétségkívül ő az anyja.
Neo: - Az Orákulum.
Az Építő: - Ugyan! Mint mondtam, véletlenül akadt rá a megoldásra,
aminek révén a tesztalanyok 99 %-a elfogadta a programot, amíg meg
volt adva nekik a választás lehetősége, még ha csak közel tudattalan szinten
voltak is tudatában a választásnak. Míg e válasz funkcionált, nyilvánvalóan
alapvetően volt hibás, megteremtve ekkén a - máskülönben ellentmondásos -
rendszerszerű anomáliát; ami, ha ellenőrizetlenül hagyták,
veszélyeztethette magát a rendszert. Ergo, azok, akik visszautasították
a programot, miközben kisebbséget képeztek, ellenőrizetlenül hagyva
a katasztrófa fokozódó valószínűségét alakíthatták ki.
Neo: - Ez a helyzet Sionnal.
Az Építő: - Azért vagy itt, mert Sion el fog pusztulni. Minden
lakosának vége lesz, teljes létezése meg fog semmisülni.
Neo: - Lószart!
Az Építő: - A tagadás a legbejósolhatóbb emberi válasz az összes közül.
De megnyugtatlak: ez a 6. alkalom, hogy elpusztítjuk Siont.
Rendkívül hatékonnyá váltunk már benne.
Az Egyetlen funkciója most az, hogy visszatérjen a Forráshoz,
{lehetővé téve annak a kódnak az átmeneti elszórását, amit
hordozol, visszahelyezve az elsődleges programot. Ezután
az lesz a feladatod, hogy kiválassz a Mátrixból 23 egyént
– 16 nőt, 7 férfit – Sion újraépítésére. Ha e folyamat
teljesítése kudarcba fullad, az a rendszer kataklizmaszerű
összeomlását eredményezi, megölve mindenkit, aki a Mátrixhoz kapcsolódik
– ami Sion kiirtásával párosulva végső soron a teljes emberi faj
kipusztulását fogja eredményezni.
Neo: - Ezt Ön nem fogja hagyni, nem teheti meg.
A túléléshez szükségük van emberi lényekre.
Az Építő: - Vannak szintjei a túlélésnek, amiknek elfogadására felkészültünk.
A lényegi szempont mindazonáltal az, hogy kész vagy-e elfogadni a felelősséget
ezen a világon minden emberi lény haláláért.
Érdekes leolvasni a reakcióidat.
5 elődöd, tervezésükből adódóan, egy egyszerű állításon
alapult; kötelező jóváhagyáson, ami arra volt hivatott, hogy mély kapcsolódást
teremtsen fajodhoz – ezzel mozdította elő az Egyetlen funkcióját.
Míg a többiek nagyon általános módon tapasztalták ezt, a te
tapasztalatod sokkal sajátságosabb... a szerelmet illetőleg.
Neo: - Trinity.
Az Építő: - Apropó, belépett a Mátrixba, hogy a sajátja árán megmentse az életed.
Neo: - Nem!
Az Építő: - Ami végül az igazság pillanatához vezet minket, melyben az alapvető
hiba végül is kifejeződik, és az anomáliáról megmutatkozik, hogy
az mind kezdet, mind vég. Két ajtó van. Az ajtó tőled jobbra a Forráshoz
és Sion megmentéséhez vezet. Az ajtó tőled balra a Mátrixhoz vezet vissza:
Trinityhez és fajod végéhez. Ahogy megfelelően megfogalmaztad:
a probléma a választás. De mi már tudjuk, hogy mit
fogsz tenni, igaz? Már látom a láncreakciót:
a kémiai elővegyületeket, melyek egy érzelem belépését jelzik;
egy érzelemét, ami speciálisan arra van tervezve, hogy eltiporja
a logikát és az értelmet – egy érzelemét, ami már most is vakká
tesz az egyszerű és nyilvánvaló igazságra: Trinity meg fog halni,
és semmit nem tehetsz ez ellen.
Remény! A leglényegibb emberi önámítás; egyidejűleg
forrása legnagyobb erőtöknek és legnagyobb gyengeséteknek is.
Neo: - Ha az Ön helyében lennék, azt remélném, hogy nem találkozunk újra.
Az Építő: - Nem fogunk.