Mai játékok...
-
Árnyvadász #20 Ezt régebben írtam a Jelen és Múlt. Jövő? című topikban, de egy kicsit ide is vág:
Ezt a levelet egyik barátomnak írtam, de jószerivel érdemes végigolvasni, mert van benne egy fő szál melyet ha nagyon mégérteni nem is kell, de elgondolkodni rajta fölöttébb érdemes.
Nem mentem bele a részletekbe teljesen, mivel úgy akár egy könyvet is lehetne írni köré, de átfogóan és nagyjából bepillantást nyerhet az akit kicsit is érdekel a téma...
Rengeteg cég vagy egyéb más is kimaradt, éppen emiatt, csak a főbb említésre méltó kiadó, kiadók, jelennek meg a cikkben, akikre igaz az, hogy mertek újat alkotni, ebben az elanyagiasodott világban. És persze jóval többen voltak, mint alant olvasható egy pár (igazából kettő-három), de azt úgy is ismeritek, a lényegi szál ettől nem változik...
Mi az amit én legjobban szeretek az emberekben?
Bármit teszünk, tervezünk, csinálunk, a következő próbálkozásunkra az a dolog mindig: jobb, szebb, átláthatóbb és egyszerűbben kezelhetőbb lesz. Fantasztikus dolognak tartom, hogy egyre jobban fejlődik valami, nyilván egyre bonyolultabbá válik, de kifelé, legyen ez most a felhasználó szemszögéből megfigyelve: egyszerűsödik. Az ember a tökéleteset akarja megvalósítani, erre törekszik és ezáltal minden egyes újabb terméke, terve jobbá válik, azonban ezt mi felhasználók már érzékenyebben közelítjük meg. Ugyanis nekünk pénzünkbe kerül ha szeretnénk valamiből jobbat, szebbet, egyebet. És mi már akkor, jogosan kinyílvánítjuk a véleményünket vele kapcsolatban. Most nem akarok általánosságban beszélni, ezért inkább egy szempont szerint akarom ezt a dolgot körbejárni, de a bevezetőben leírtak szerint ez igaz az élet bármely egyéb területére is!
Maradjunk csak a jól megszokott mederben a játékok piacán. Hiszen minket igazából ez a téma és termékei érintenek érzékenyen. Lehetne a függő szóval is élni, de inkább a hobby szint jelzi jobban a vele való elfogultságunkat. Ki hogyan ítéli meg, az már a saját egyéni véleménye, de mivel nekem már számos tapasztalatom van ebben a témakörben és több mint 10 éves átfogó képem, ezért most lépj be velem abba az eszményi áhitatba, abba a mesés, kitalált világba, melynek ajtói csak előttem tudtak igazán egész mélyrehatóan megnyílni. Leszek vezetőd, és ha bármi kérdésed van, megállok és elmondom miért van ez így. Mert bizony sok kérdésre kell megadnom a választ, mégha sejted is, mennyire biztonságban érzed magad, hiszen te is része vagy ennek az egésznek, téged is már régóta megérintett a játékok varázsa.
Kezdjük a legelején
Miből is áll tulajdonképpen össze egy játék? A képlet szörnyen egyszerű ám annál szerteágazóbb! Nos a válasz a következőképpen hangzik: FEJLESZTŐCSAPATBÓL és KIADÓBÓL. Vagy ha már a fejlesztőcsapat olyan szintet elért, értsd hírnevet és ezáltal rengeteg bezsebelt pénzt , akkor a kiadó és a fejlesztőcsapat egy és ugyanaz. Ez roppant ritka, de van rá példa. Molyneaux úr és a nemrégiben megalakult LIONHEAD. Miért is fontos ez? Nagyon is! Mivel a kiadó adja a pénzt a projekre és határozza meg mi legyen benne a fejlesztők által megálmodott játékban. Ezzel egyfajta irányvonalat adva a játéknak, beskatulyázva azt egy stílusjegybe, melynek a következő variánsai lehetnek: FPS (mely manapság a legnépszerűbb), RTS, RPG, és a többi. A fejlesztőcsapat egyedi ötleteket vihet a választott stílusirányzatba, de attól még klónról beszélünk. Ellenben ha a kettő egy és ugyanaz, mint a LIONHEAD, akkor valami biztosan újat, egyedit kapunk melynek kategóriája jelenleg nincsen, az újságok is csak úgy hivatkoznak rá, hogy ennek meg ennek a stílusnak a keveredése, de hogy pontosan milyen arra nincsen megfelelő szó. Egyenlőre. Maradjunk a LIONHEAD-nél és az ő BLACK & WHITE-nál. Ugyanis lehet arra azt mondani: Stratégia, istenszimulátor, akció és RPG is, hiszen fejlődési rendszer alapján történik benne az erőlelépés. Pontos meghatározása azonban nincsen. Miért is hoztam fel ezt? Elmondom.
A játékok kiadóit egy dolog érdekli: Abból a jelenlegi projekből amin a munkálatok folynak: PÉNZT lehessen csinálni. Ez szintiszta üzlet. A dolog csak a pénzről szól és semmi másról. Sajnos. Régebben ez nem így volt, vagy nem teljesen így volt, de az utóbbi években ez a szemlélet uralkodott el és valósult meg. Ennek érdekében azt a programot kell előnyben részesíteni, amelyből a legtöbb pénzt lehet kihozni. Ez manapság az FPS kategória. Tehát adva van egy sablon, amiből újat kell csinálni és el kell adni hangzatos reklámok között.
Mert ha valaki, vagy valamelyik fejlesztőcsapat igazán újat alkot, amire még addig nem volt példa, vagy csak más megközelítésben próbálja meg fejleszteni az adott játékát, felmerül a kérdés: Vajon ez sikeres lesz anyagilag? A kiadók nem mernek kockáztatni. De miért? Jogos a kérdés. Miért nem? Azért nem mert akár hiszed, akár nem de egy játékprogram fejlesztése pénzben kifejezve akár a 8 millió dolláros határt is elérheti!!! A 2 éves fejlesztési időszak alatt. És ez csak egy átlagos játék program összes költsége! Namármost ezt a kiadott, befektetett pénzt valahogyan vissza kell hozni, sőt ez önmagában még kevés, túl kell szárnyalni ahhoz, hogy egyáltalán megérje kiadni. Mire kell ennyi pénz? Szinte mindenre. Fizetni 2 éven keresztül havi lebontásban a csapat minden egyes tagját. A programozó akár havi 200.000 Ft-ot is zsebre tesz a munkájáért, hiszen ő sem ingyen csinálja amit csinál. Ez kőkemény munka. Az eszközöket is fent kell tartani. Bele kell invesztálni tesztgépekbe, alkatrészekbe és az ugynevezett motion-capture technológiát, mellyel a mozgások számítógépre történő átvitele történik is állni kell. De fizetni kell a zeneszerzőnek, a grafikusoknak, művészeknek akik előszőr papíron ábrázolják az eseményeket és aztán kerül csak a gépbe amit a legkülünbözőbb grafikai programok: Ligthwave, 3D Studio Max, és egyéb megjelenít. De ezeknek a programoknak teljesen jogtisztának kell lenniük, ami nem kis összeg ugyancsak. Egy ilyen tervező program ára akár az 1 millió forintot is eléri magyar pénzben. Gondolom most már te is jobban átlátod az anyagi költségeket. Ehhez persze egy olyan ember kell aki a pénzügyek területén szerzett diplomát, magyarán ezt a részleget ő igazgatja. A kiadónál és a fejlesztőcsapatnál is van erre ember, és ezek az emberek állandó kapcsolattartásban vannak egymással. A reklámköltségekről még nem beszéltem, de ez azt hiszem már nem szorul magyarázatra. Mint ahogy az sem, amikor a program eléri a végső fázisát és aranylemezre kerül. Innentől kezdődik a sorozatgyártás, amiért szintén fizetni kell az azt elvégzendő cégeknek. Tehát a pénz, pénz és a pénz ami itt is, ugyanúgy ahogy az életben máshol is: diktál.
Üzlet, nem más a játékfejlesztés.
Régebben, még a 486-os és azelőtti időszakban ez nem teljesen volt így. A fejlesztők szabadjára engedhették a fantáziájukat és egy ugyanazon a hardwaren, akár ugyanannak a játéknak több részét is megtudták programozni úgy, ahogy azt a játékosok el is várták. Nagyon jó példa erre a Mortal Kombat nevű sorozat első, második és harmadik része. Főképpen itt az első és második részt emelném ki. De ha egy kicsit még régebbre megyünk vissza akkor válik igazán érthetővé: A játékok nem amiatt lesznek jók, hogy a legújabb technikai vivmányok lesznek beleépítve, hanem a hangulatuk és az általuk adott játékélmény miatt. Grafika másodlagos, csak épp annyira kell amennyire szükséges a kellemes élvezethez. C64. Igen ez volt a mára már múzeumi szintet betölő szerepü gépcsoda, mely ezt a tényt tudta prezentálni.
Vissza a jövőbe, azaz a mába. Mi is tulajdonképpen ma a PC szerepe a játékok világában?
Bizony főleg egyetlen egy dolog. A PC nem más játék szempontjából, mint egy TESZTALAP. Mivel a PC fejlődik, mindig újabb és újabb megoldásokat lehet rajta kivitelezni. Újabb grafikai effektusokat, jobb AI-t, amivel természetesen most jócskán vitatkozhatnék, de ebbe nem megyek bele. Valamilyen szinten valóban jobbat kapunk az idő múlásával, ám ahogy a jelenlegi helyzetet nézem és egy kicsit a jövőt is, akkor a jobb mesterséges intelligencia a 4-5 Ghz-es időszakban köszönt ránk. Tehát technikai újdonságok teszteléséhez kell a PC. Mert egyébként a konzol direkt játékra készül, ám annál a hardware fix.
Azonban a játékfejlesztők és kiadók beleesnek abba a hibába, hogy összetévesztik a technologia újításokat és az egyéb a játék dobozára felírt úgynevezett FEATURE-öket a játék igazi mikéntjével. Mert egy játék nem ettől lesz jobb! Hanem a benne tárolt tartalom és egyéniség (mert bizony a játékonak is van ilyen lásd: DIABLO) és legfőképpen hangulat miatt. Ezek az új feature-ok gyakorlatilag csak egyfajta élményt adnak, ami grafikailag teszi jobbá a programot. De ez vajmi kevés. Mit is kezdtem el boncolgatni a leírásom elején? Mi is volt az ami annyira tetszett számomra az emberekben? Az újra való hajlam. Hogy az ember mindig az újra törkeszik a jobbra, szebbre.
A lényeg pontosan itt van! Manapság az új, a szebb a jobb, nem abban nyilvánul meg, hogy olyan játékokat készítsünk amelyik valóban többet ad az elődjénél (ugye erről volt szó, hogy miért van az előd után akár több rész is, persze ha jó akkor azzal semmi gond sincsen, kifejezetten a klónokra utalnék ezzel) vagy teljesen új stílust teremtsünk akár alapoktól kezdve is (szörnyen nehéz , a francokat csak a kiadóknak mernie kéne kiadni!) vagy stílusok keveredésével, hanem arról szól, hogy ebben az új részben: Szebbek a textúrák, jobban csillognak a fények, összetettebbek a pályák, realisztikusabb az ábrázolás és egyéb…
Ez óriási különbség a régi és a mai játékok felfogása között! És itt megint csak az üzlet jön elő. Ugyanis ezeket az effekteket és egyéb újításokat mivel lehet előhozni? Hát persze! Vadiúj grafikus kártyákkal, de csak avval ám! És megint kezdődik minden előlről. Körforgás, melyből alig lehet kiszéledni.
Bizony van néhány fejlesztőcég akik megtehetik, milyen szánalmas szó, megtehetik (és egyben sajnálatos, hogy éppen csak ők), hogy ne ezekkel az ujdonságokkal kápráztassák el a nagyérdemüt, hanem eredetit alkotva üssenek rést, mutassanak példát a többieknek. De legfőbbképpen saját maguknak. Hogy miért mondtam azt, írtam le: Megtehetik? Azért mert ők a múltban is mutattak fel ilyen és ehhez hasonló programokat és ők azok az úgynevezett minden egyben, vagy 2 az egyben típusú alkotók akik kiadó és fejlesztőcég is. BLIZZARD. A név már önmagában hordoz mindent, a játékaik miatt. Ők a tipikus (sok helyütt az életben van ilyen, csak kevés), minőség és megbízhatóság tökéletes példái. Kérdés meddig? Remélem sokáig. Azonban ezt csak remélni tudom, mert egyre jobban elharapódzik az üzlet szele, márpedig ez előbb vagy utóbb még az ilyen nívójú cégeket is elérheti, el is éri. A Westwood tökéletes példája ennek. Mielőtt az EA nem kebelezte be őket, a BLIZZARD-al egyszinten voltak, mostanában ez már közel sem mondható egy szintnek. A legjobb szó rá, hogy beolvadtak és azt teszik amit diktálnak nekik.
Úgy gondolom sok minden elhangzott itt, sokminden kimaradt és sokminden magyarazátra szorul még, de egyetlen dolog a LÉNYEG nem. Ami ezt az egész játékvilágot mindenestül jellemzi. A régi korokat visszasírni felesleges. Az már nem jön vissza. Elindult valami és ezt megállítani nem lehet, talán nem is kell. De ha már a végéhez értem mondanivalómnak, azért nem távozok azzal, hogy ne hagyjak kétségeket.
Miért is? Az odáig rendben van, hogy minden egyre szebb lesz. Jó példa erre az UT2003-nak lesz olyan feature-je is melyhez majdan 180MB-os memóriájú kártya kell, mely nyilán egy 256MB-os kártyában ölt testet. Melynek lényege egy lesz: a texúrákat szebbé teszi. De ez megint miről szól? Ezt fentebb jól leírtam, arról. És miért is mondom ezt már újra és újra?
Mert a játékok egyre jobban közelítenek a valósághoz, ám a fejlesztők elfelejtenek egyvalamit, kiadójukkal egyetemben: A játék sohasem a valóságról szól, sohasem a valóságot akarja fedni, csak annak látszatát keltő szerepét szeretné bemutatni. És a lényeg a LÁTSZAT szón van. Ha olyat kapsz kézhez ami már annyira szép (szép idézőjelben), mint a valóság, olyan lesz a grafika, mintha az utcára kimennél és azzal tudod összehasonlítani, akkor el fog veszni mindaz, ami a játékok lényegi részét képezi. Ezt most lehet, hogy nehéz megérteni, de valójában ez bizony így van. Ragozhatjuk ez akárhogy is.
Természetesen itt jöhet a képbe, a MÁTRIX-ban megvalósított benne vagyok a képzlet valóságomban típúsú rendszer. De ez bőven a jövő kérdése, ha most nem is tűnik annyira távolinak. Tulajdonképpen egyet szerettem volna elérni ezzel az irományommal. Elgondolkodtattni. És ha ez megvan akkor már megérte leírni mindezt, amiről lényegében akár egy könyv terjeledelem is kevés lenne, de kezdésnek megteszi.