Évfolyamdoga segítség
-
#29
A római társadalom általános jellemzése
Augustus korában, a császárság aranykorában a társadalom legalsó rétegét a rabszolgák alkották. Tömegével áramlottak be a rabszolgák a hódító hadjáratokból. A rabszolgák lehettek állami tulajdonban (servi publici), és magántulajdonban (servi privati). Ők teljesen uruktól függtek, nem voltak jogaik, nem szólhattak bele az államszervezetbe. Fel tudták szabadítani magukat, de utána is függtek uruktól, és ha nem teljesítették a feladataikat, uruk perbe foghatta őket, és elveszthették a szabadságukat.
Utána következtek a társadalmi ranglétrán a plebs következett, a tömeg, ami több részből is állt. Velük szemben voltak az úgymond nemesek, a patriciusok.
A köztársaság idején fejlődött ki a szabad parasztságnak a latifundiumok által tönkretett vagy földjüktől megfosztott csoportjaiból a városi proletariátus. Nevük a proles = utód szóból származik, ami egyetlen tulajdonukra, gyermekeikre utal. Az antik proletariátus nagy részét helyzete munkátlanságra szoktatta, mert szavazati joguk megvolt, s szavazatiak fejében elvárták, hogy az állam biztosítsa számukra az ingyen gabonát és a cirkuszi játékokat (Panem et Circenses!) a proletariátus másik része kézműves, építő- vagy szabadmunkás lett, esetleg üzletet nyitott. A termelőmunkát végző proletárság a megmaradt szabadparasztsággal együtt a reformmozgalmak természetes bázisa lett.
Ugyancsak a köztársaságban a kifejlődött nagykereskedelem hozta létre a lovagok rendjét. A lovagok (equites) kezdetben a legvagyonosabb polgárságból szervezett lovas katonák voltak. Mariustól kezdve a lovas katonai szolgálatot is már zsoldosok látták el, s a lovagrend külön társadalmi osztály lett. Ez a rend nagy gazdagságánál fogva nagyon jelentékeny szerepet töltött be az állami életben, s tekintélyben mindjárt senatorok után következett. A lovagrend volt a pénzarisztokrácia, a lovak voltak a pénzügyletek lebonyolítói, ők közvetítették a külkereskedelmet, bérelték a provinciákban lévő állami birtokokat és vállalkoztak középületek, utak és más létesítmények építésére.
Miután a plebs is kivívta részvételét az államigazgatásban, a Kr.e. III. suázadtól kezdve a születési nemesség helyébe a hivatali nemesség lépett. Ezt a nemességet nobilitasnak nevezik, s ebbe azok a patriciusi, de most már plebeuisi családok is beletartoztak, akiknek elődei főhivatalokat viseltek. A nemesekkel, a nobilisszel szemben állottak a nem nemesek, az ignobiles. A családnak azt a tagját, aki először viselt curulisi méltóságot (mint például Cicero), „homo novus” kifejezéssel illették, s utódjai már nobiles voltak.
A császárkorban a piacon vásárolt rabszolgák száma csökkent, a házban felnevelteké (vernae) megnőtt. Felértékelődésük egyes korabeli törvényekben is kifejezésre jutott. Bebizonyosodott, hogy a rabszolgatartás már egyáltalán nem kifizetődő.
Megnőtt a plebs szerepe is; valójában ebben a korban a legjellemzőbb rá a „panem et circenses”, vagyis hogy az állam gondoskodjék élelméről és szórakozásáról. A nivellálódás egyébként más társadalmi rétegek soraiban, például a senatorok és a lovagok közti különbségek eltűnésében is megmutatkozott.
A római jogra, törvényhozási testületekre, törvényhozásra, és állami szervezetekre nem térek ki az évfolyamdolgozatom keretein belül, mivel ez egy egész dolgozat témája.