Nem felejtünk :-()
-
#80
Látom sokaknak félelmetes élménye fűződik az AvP játékokhoz, nem véleltenül :)
Én nem vagyok FPS párti, de az AvP2-t direkt azért szereztem be, hogy rámhozza a frászt. Sikerült neki. Este játszottam mindig, de egy este csak egy pályát vittem végig. A következőt másnap kezdem, mikorra lenyugodott az elmém :)
Íme az élmények:
Marine küldetés első pálya, a pálya első kétharmada: ekkor még nem rontanak rád az alienek, de már az a frászt hozza rám, amikor az első ajtón bemenve, beomlik ott az alagút.
Aztán a folyosóban tovább menve néhány sarok után újabb ajtó. Kinyit. Hallom a predátor hörgését, megállok. Épp lenéztem a földre, hát a predátor célkeresztje (a 3 piros pötty) épp a lábam előtt pásztáz. Na az nem volt semmi.
Az alagútból kijutva tovább a szabadban, fel a dombra. Hallom a közelből megint hörög a predátor, aztán valami furcsa "csapódó" hangot hallok (első játékkor még nem tudtam, hogy az predátor plazmavetőjének a hangja), csak azt látom, hogy egy égő teherautó zúg az arcomba bele. Egy másodpercre leizzadtam rendesen, mire újra beindult az agyműködésem, hogy oldalra ki kellene térni de nagyon gyorsan.
Aztán a pálya vége is maradandó, mikor felkapcsolom a mittudoménmármit, hogy segítsek a többieknek, és akkor hirtelen elkezdi vadul küldeni rám az alieneket.
Az alienek halála sem egyszerű elsőre, mert amikor lelövöd, akkor még rendesen vonaglik a földön, pedig ártani már nem tud. Valamelyik nagy cselesen még egy feléd kapaszkodó mozdulatot is tesz, de a félelemben a játékos úgy is csak pumpálja-pumpálja bele az ólmot. Nagyon hatásos ez a "feature" szerintem :)
Aztán az a pálya se semmi, amikor az alienek elfogják az egyik társunkat, és persze mi vagyunk azok a tökös katonák, akik önszántukból utánanéznek a dolognak a többiek tiltakozása ellenére. Na annak a pályának a vége ütős, amikor kiderül, hogy a társunk menthetetlen, és akkor tonnaszámra rongyolnak ránk az alienek. Nekünk meg egyetlen dolgunk van: rohanni. Aztán amikor visszaáll a rádiós kapcsolat, akkor harckocsiban maradt társaink is ordibálnak, hogy "rohanj, rohanj, hátra ne nézz!". Aztán még átvergődni a zsilipkapun...
Na ezek után elárulom, hogy a predátor küldetés igazi felüdülés volt. Ott egyértelmű volt, hogy én vagyok a rettenthetetlen ragadozó, aki probléma nélkül széjjelkeni a puhány emberek orcáját, meg a nyűves alieneket széjjelcsapom, jól :)