Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
robgros #11037 Némi plusz adalék az atombomba bevetéséhez:
'1943 májusában az amerikai katonapolitikai bizottság kockázatosnak ítélte a bomba németországi bevetését. Az esetleg befulladt bomba összetevői - érveltek- fontos útmutatóul szolgálhatnak a német tudósoknak. […]
Roosevelt 1944 decemberében utoljára mérlegelte az új bomba ledobásának lehetőségét Németországra. Ez nem lehetséges- válaszolta Groves, a program vezetője-, Európában nem állomásoznak B – 29-esek. csak e hatalmas gép képes a többtonnás bomba szállítására.
Ekkor már pontosan látható volt, hogy Hitler elveszíti a háborút. A nyugati szövetségesek már a Német Birodalom határainál harcoltak, a Vörös Hadsereg pedig a pomerániai és sziléziai előrenyomulást készítette elő. Az amerikai titkosszolgálat a zsákmányolt német iratokból és egyéb forrásokból – közöttük a norvég ellenállástól- pontosan tudta, hogy a német atombomba előállítása a távoli jövő kérdése. Az amerikaiak mégis folytatták a Manhattan-projektet. Tervezőik az atombomba ledobásában a hagyományos háború folytatását látták, jóllehet gyanították annak megsemmisítő erejét. Oppenheimer Hirosima esetben 200 ezer halottal számolt.[..]
Vitathatatlan, hogy a Manhattan-projekt költségei önmagukban is sajátos dinamizmust kölcsönöztek asz eseményeknek. A vállalkozást az elnök kongresszusi különköltségvetéséből finanszírozzák, s 1944-ben már számos kritikai megjegyzés hangzott el a képviselők részéről A hadügyminisztérium egyik munkatársa feljegyezte: ha a projekt sikeresen lezajlik, akkor nem lesz kongresszusi vizsgálat. Ha nem, akkor valamennyien belebuknak. Nehéz lett volna ellenállni a kísértésnek, hogy az előállított fegyvert bevessék –emlékezett később Groves. A déli államból származó szenátor és későbbi külügyminiszter, James F. Brynes előtt már felsejlett a későbbi fegyverkezési verseny is. Szilárd Leó is amerikai-szovjet versengéstől tartott, s már nagy hibának ítélte a Rooseveltnek írt 1939. évi levelet. Kérésére Einstein kieszközölt számára egy látogatást a Fehér Házban, de fenntartásai ott sem találtak meghallgatásra
A Truman-kormány a bombában lehetőséget látott a Pax Americana világméretű érvényesítésére. Az atomtitok Sztálinnal való megosztását Byrnes külügyminiszter határozottan elutasította: ha értesítjük az oroszokat, Sztálin részt akar venni benne. Szilárd Leóval ellentétben a legtöbb kutató is a bomba bevetése mellett kardoskodott. Egyszerűen a kíváncsiság vezette őket, hogy beválnak-e elméleti számításaik és előrejelzéseik.
1945. április végén a Pentagonban az ún. célkijelölő bizottság ülésén a lehetséges célpontokat vették számba. A bombázásoktól addig megkímélt várost kerestek, hogy pontosan felmérhessék a robbanás hatását. Tibbets ezredes gépét később mérőműszerekkel megrakott repülőgép követné. A bizottság kritériumai között természetesen szerepelt a célpont katonai jelentősége is. Hirosimában hajózták be a Kínában harcoló japán csapatok utánpótlását. A 2. japán hadsereg is az ipari és kikötővárosban ütötte fel főhadiszállását, és onnan szervezte az esetleges amerikai invázió ellenlépéseit.
Truman ugyan kegyetlen és fanatikus embereknek tartotta a japánokat, de csak katonai célok elpusztítására utasította hadügyminiszterét. nem tudta vagy nem akarta tudomásul venni, hogy a 15 ezer tonna TNT-vel egyenértékű robbanóhatás teljesen megsemmisít egy várrost. Később azzal az esetleges félmillió áldozattal magyarázta a bomba ledobását, amellyel az amerikai partraszállás Japánban járt volna. 1945 tavaszán Okinava szigetén egyébként a második világháború legvéresebb csatáját vívták, amelyben majdnem 500 ezer amerikai katona vesztette életét vagy sebesült meg.
Japán háborúja a csendes-óceáni hadszíntéren 15 millió kínai, koreai, brit, amerikai és Fülöp-szigeteki lakos életébe került. Az amerikai közvélemény is a háború gyors befejezését sürgette. Egy elnök sem fogadta volna el a fegyverről való lemondást azért, hogy a japánokat megkímélje –hangzott az általános érvelés'
Rubicon 2015/11. szám