Rive#77
Hm. Ha nukleáris töltettel akar valaki szétrombolni egy kisbolygót, akkor annak fúrnia kell...
A nukleáris robbanások pusztító ereje nagyrészt a lökéshullámnak köszönhető, maga a (hő- és egyébb) sugárzás önmagában csak nagyon kis területen belül rombol. A lökéshullám kialakulása közeget feltételez -> az űrben az atomfegyverek csak nagyon kis hatásfokkal használhatók. Persze, ha valaki a felszín alatt robbant, akkor van valamekkora lökéshullám, de a robbanás akkor is a könyebbik úton fog 'kifújni': értékelhető eredmény eléréséhez nagy mélység szükséges.
Ezt a mélységet nem lehet becsapódással elérni: a robbanófejnek túl kell 'élnie' a becsapódást, márpedig felhívnám a figyelmet arra, hogy a különböző 'bunkerromboló' bombák csupán plazmaállapotban érik el az előírt behatolási mélységet - ez egy atomtöltet esetén nem túl kedvező helyzet...
A másik esetben (atomtöltet, mint hajtómű) az a lényeg, hogy a fegyver a felszíntől minél kisebb távolságban robbanjon: azonban így is a felszabaduló energiának maximum a fele érinti a kisbolygót, a többi az űrbe távozik, haszon nélkül. Nagy kérdés, hogy mennyivel kell korábban észlelni a veszélyt, hogy megfeleleő hatásfokkal lehessen beavatkozni?
Márcsak azért is, mert a viszonylag hatékonyabb szétrobbantás több kisebb aszteroida keletkezésével jár együtt, amiknek a pontos pályameghatározása további heteket vesz igénybe...