Tedd föl vicces (és egyéb) képeidet ide... Ha nem tetszik, ne gyere be, de ne nyafogj.
Hirtelen ijesztgetős alkotások és (nem jelölt) 18+-os képek büntetőpontokat eredményeznek!
Videó/kép beillesztés tesztelés, gyakorlás
- A trollkodást, szándékos vitakeltést, és az arra történt reakciókat büntetőpontokkal jutalmazzuk.
- A politika, és politikai jellegű képek, videók, akármi továbbra is tiltott az egész SG-n. Minden ilyesmi törölve lesz.
- Akinek ellenállhatatlan vágya van arra, hogy mégis megosszon másokkal hasonló dolgokat, ilyen témáról beszélgessen, keressen rá egy másik fórumot.
1080px-nél magasabb képet linkben tessék posztolni vagy verés lesz.
SG.hu Discord (2021.10.11)
-
#58448
Tudom, hogy ez egyáltalán nem jön ide, előre is bocsánatot kérek mindenkitől, akit kicsit is felidegesítek azzal, hogy nem képet rakok be, de ennek a mail-nek a mondanivalója megfogott, felkavart és szeretném továbbítani mindenkinek.
Ja...a kérdésre a válasz: azért pont ide rakom be, mert ezt olvassák a legtöbben...így nagyobb az esélye, hogy sokak tiszteljék, becsüljék jobban, ha még csak egy pillanatra is az életüket, a boldogságot.
Sokszor meg vagyunk arról gyözödve, hogy az életünk jobb lesz, ha
férjhez megyünk, ha megszületik az elsö gyerekünk, vagy ha megszületik a
második.Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még
ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha
felnönek.Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek.
Meg vagyunk gyözödve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a
korszakon túljut. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk
megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos
nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el
boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különbözö nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és
elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék. Alfred Souza
mondta: "Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még
csak most fog elkezdödni és az ehhez vezetö úton mindig voltak megoldásra
váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, iöigényes tennivalók, még nem
törlesztett kölcsönök. Aztán kezdödik a valódi élet! Végül megértettem,
hogy ezek az "akadályok " a Valódi élet.
Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy
olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a
boldogság.Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük
még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a
ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idö nem vár senkire.
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az
iskolának, majd ha elkezdödik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd
ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre
kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek,
majd ha férjhez megyek, ha végre elválok...
Ne várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a
házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az öszt, a telet, sem az élet és
egy újjászületést, hanem döntsük el magunkban, hogy nincs az életben
jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat.
Az életöröm és a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás.
Néhány ötlet mára:
-dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre;
-szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás;
-táncolj úgy, mintha senki se látna;
Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:
-sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!
-sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynöjét!
-sorolj fel 10 Nobel-díjast!
-sorold fel 5 Oscar díjas színészt!
Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap
legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a
győzteseket
elfelejtjük.
Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:
-sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél;
-sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz idökben melletted állt; -mondj olyan
embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy; -sorolj fel 5
embert, akikkel szívesen töltöd az idödet.
Hogy megy?Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé teszik, nem
feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei.
Viszont aggódnak értünk, törödnek velünk és mellettünk állnak minden
helyzetben.Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit akarsz tőle?Ki vagy te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre.
Valószínüleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de
olyan ember vagy, aki miatt ezt az e-mailt körbeküldtem.
Jó néhány évvel ezelött a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik
mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás
startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdödött a verseny,
ahol(bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés
és a gyözelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú
elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.
A többi 8 versenyzö hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd
mindenki megállt és visszafordult...mindegyikük. Az egyik Down-kóros
lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát.
Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A
stadionban pedig a nézök felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott
voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol
legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott
gyözelem. Az életben sokkal fontosabb másokat gyözelemhez segíteni, akkor
is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.Ha tovább küldöd valakinek ezt az e-mailt, talán gondolatokat ébreszteszbenne is, ha pedig nem, akkor sem ér semmilyen "szerencsétlenség", mint amilyet a sok "csudálatos" e-mailben ijesztgetésképpen kapni szoktál.
EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.
Ezek a mondatok egyszerüek, maguktól értetödöek és nincs nagy
jelentöségük,de néha-néha nem árt elolvasni öket, ha egyébként tisztában is
vagyunkmindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abban, amit csinálunk... és
közbenelfelejtjük, miért is csináljuk......