Általános iskolában (hatodikos lehettem) egyszer hazafelé menet majdnem nekem is sikerült. Álltak az autók a zebrán, de csak az egyik irányban és egy fehér furgon mögül kiléptem egy teherautó elé ami eléggé gyorsan jött (viszonylag régebbi gép volt, építési törmelékes konténert vitt) nagyjából ösztönösen ugrottam egy nagyot előre, és pont nem csapott el. Nem nagyon lett volna ideje fékezni, de a legvalószínűbb, hogy észre sem vett, mert zavartalanul ment tovább. Amikor átértem egy néni, aki végignézte eldobta a szatyrot és gyakorlatilag szólni nem tudott, őt percekig kellett nyugtatni. Teljes nyugalomban hazamentem és kb otthon ütött be a felismerés, hogy ez mocskosul közel volt, ott már én is remegtem. Ma persze gyalogosként, autósként is ezt szemelőtt tartva közlekedek.