Ird ide kedvenceidet
-
#292
"Nem mondom, hogy hiányzol,
Nem mondom, hogy kellesz nekem,
Nem mondom, hogy szeretnélek,
Nem mondom, hogy gyere velem.
Nem szeretek birtokolni,
Nem akarom a lelkedet,
Önként kell odaadnod,
Tárd fel hát, a szívedet!
A legjobb barátom lehetnél,
Csak akarnod kell,
Ne félj, hogy megsebezlek,
Ne félj, hogy elveszel!
Ha egyszer megbékélsz magaddal,
Nem téveszthetsz célirányt,
Tudod mi az, ami értelmet ad,
Tudod ki az, aki Melletted áll!
Nem kellett kérned soha,
Hogy törõdjem Veled,
Hisz itt Vagy velem minden nap,
Még ha nehezen is hiszed!
Bár éjszakánként megpróbáltam
Elfeledni nevedet,
De reggel megint visszatértél,
Megfogtad a kezemet..." (…)
"Szeretni annyi, mint önnön boldogságunkat elegyíteni más boldogságával." (G. W. von Leibnitz)
“Enyém a csókod, enyém az álmod
Az ölelésed, a sóhajtásod.
Két szép szemed minden mélyen tűző fénye,
Enyém a lelked minden reménye.
Enyém a nótád melódiája,
Enyém a kin, mely csak Neked fájna.
A halvány csillag, mit este nézel,
Enyém a múlt mit sokszor idézel.
Enyém a könny, mit titokban ejtesz
Csalódás, bánat, ha elfelejtesz.
Enyém a kincs, mit magaddal nyújtasz,
Enyém a bú, mely úgy zokog bennem
És csak egy a Tied, az igazi szerelmem!” (…)
"...szeretni, az egészen más lapra tartozik: akarni valamit csakis önmagáért, örvendezni szépségének és jóságának csakis azok kedvéért, és tekintet nélkül lenni minden másra." (E. Gilson)
“Magányos estén a gondok szárnyán,
Elrepülök hozzád, hogy ne legyél árván.
Fejemet lehajtom öledbe,
Hisz ez a szivem legnagyobb öröme.
Reggel ha felébredsz észre fogod venni,
Kis szobádból hiányzik valaki.
De, hogy én voltam megtudhatod könnyen,
Hófehér párnádon ott csillog a könnyem!” (…)
"A romantikus szerelem *megtörténik*; nem mi visszük végbe, egyszerûen szerelembe esünk. Rabjává válunk a szeretett lénynek, és képtelenek vagyunk bármi másra gondolni.
Felhagyunk minden törekvésünkkel, hogy megõrizzük függetlenségünket, és ehelyett másra sem vágyunk, mint hogy egybeforrjunk és egyesüljünk... a másikkal." (M. Horton)
“Szerbusz szivem!
Most nem a Te csengő hangod tölti be a szobát
A csend, a magány mi kitölti a hangárt
Szivem repterét, mit mindig szerettél
Ahova mindig visszatérhettél.
Most nem a Te mosolyod mi felvidit engem
Most nem vagyok boldog, nem vagyok veled
Hiányzik a lágy hangod, hiányzik a neved
Amit ha sirtam kiejthettem.
Most nem látom a szemed, nem látom a csillogást
Most nem tudom, hogy értem villan minden egyes pillantás
Hiányzik, az hogy féltékeny vagy egy picit
Nem birom hiányod, remélem érted egy kicsit.
Nem vagy velem s nagyon rossz igy nélküled
Hiányzik az arcod, hiányzik a lényed
Nagy szavaknak tünnek s sajnos igazak
Nem birom elviselni, ha mással vagy.
Hiányzik az ölelésed, hiányzik a csókod
Hiányzik a kedves szavad, hiányzik a bókod
Kérlek Istenem, ha vagy tégy meg ennyit nekem
Nagyon szeretem, legyen velem…
Nem tudom szavakba önteni mit is jelent nekem
S nem néz felém, s ez borzalmas nekem
Ő az akit igazán szeretek
Ő az akit szivemből szeretek
Nem kell, hogy e vers rimekkel legyen tele
Hisz a szivem az kinek hiányzik a neve…” (…)
"Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." Hemingway
"Voltál már szerelmes; tudod, milyen érzés az. Felismered az öröm érzetét, nemcsak abban, akit szeretsz, de valamennyi emberben, magadban, az életben. Hirtelen mindenfelé meglátod a szépséget, az izgalmat. Nem félsz kimutatni szerelmedet: szenvedélyesen, szelíden, szavakkal és némasággal. És erõsnek érzed magad, gazdagnak, élettel telinek." (G. Weinberg)
"...A szerelem mindig a kitárt karoké.
Kitárt karokkal engeded, hogy jöjjön-menjen
szabad akarata szerint, hiszen amúgy is így tenne.
Ha szorosan összezárod a karodat a szerelem körül,
azt kell látnod, hogy csak önmagad öleled."
(L. Buscaglia)
"A szerelem olyan, mint egy vár. Van egy pillanat, amikor építeni kezdjük. Soha nem tudhatjuk, mi lesz belõle, melyik pillanatban omlik össze. Lehet, hogy egy igazi, hatalmas palota lesz. De az is lehet, hogy örökre félbehagyott romként árválkodik majd egy magaslaton, s idõvel benövi a fû. Mégis, ha messzirõl tekintünk rá, és csak csonka tornyokat látunk, még romjaiban is szépnek tûnik. Ahogyan az is." (…)
"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy." (…)
"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul, tested melegét magamba szívni, láthatatlanul ott lenni minden jóban, minden kimondott mondatodban, az ételeidben a mosolyodban, lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában, minden gondolatodban." (…)
"Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne hozz semmit nekem csak magad!
Nem vagy álom, nem vagy emlék,
Nem vagy elfelejtett gondolat!
Hagyd az ajtót tárva-nyitva
Rohanj hozzám, hogy már lássalak...
Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem
Ölelj engem, erõsebben
Bûvös körödben vágy éget el
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
Ne szaladj el tõlem hirtelen...
Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem... " (…)
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, mely annyira erõs, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk õreá." (…)
"Írnom kell, rólad, rólam,
érzéseimrõl, neked, magamnak.
Örök igazság: a szerelem
a legnagyobb, a legszentebb
dolog, mit ha nem ismersz
nem vagy nõ, nem vagy férfi.
Kell valaki, aki megért téged,
kell, hogy úgy érezd megérted.
Valaki, ki úgy érzed, szeret,
s a csókodtól, mint egy levél megrezeg.
Vele álmodsz, vele ébredsz fel.
Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten
s ha megleled, s azt hiszed, a tied,
soha el nem veszted, mint esõcseppet
a végtelen tenger, elnyel, magába fogad
a csoda, a gyönyörû, tiszta, mély szerelem.
Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz,
a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda,
megnyugszol, béke lesz a szívedben,
és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.” (…)
"A szerelemben gyöngédség is van, a szerelem vágyik arra, hogy oltalmazzon, hogy jót tegyen, hogy gyönyörûséget adjon - ha ez nem is önzetlenség, mindenesetre az önzésnek csodálatosan leplezett fajtája." (…)
"Álmodó
Amikor lehunyod két csillag-szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhõk ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Õzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellõt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet..." (…)
"Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek a szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerû jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk."(…)
"Félek, hisz nélküle élni már nem tudok.
Félek hisz napjaim csak vele boldogok.
Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni.
S attól is félek, hogy el fog engem feledni.
Félek én attól is, hogy nem csak engem szeret.
Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet.
Tudom, hogy szeret, de én mégis félek.
Félek hisz nélküle mit sem ér az élet.
Félek, mert nem vagyok biztos semmiben,
Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben.
De ha egyszer elhagy, az számomra a végzet,
Inkább meghalok mintsem, hogy nélküle éljek." (…)
"Nem a szerelem az, ami a világot mozgatja, de csak amiatt érdemes élnünk benne." (F. P. Jones)
"Érints meg egy gondolattal,
Melybõl hûs szellõ fakad.
Érints meg egy varázslattal,
Melybõl a pillanat szalad.
Érints meg egy tekintettel,
Melybõl a szerelem marad.
Érints meg a két szemeddel,
Melybõl napsugár fakad.
Érints meg a két karoddal,
Melybõl áram szalad.
Érints meg hûs ajkaddal,
Melybõl csak csókod marad!" (…)
"Ha szeretned kell, tedd ezt a semmiért, csak a szerelemért, önmagáért" (E. B. Browning)
"Régen nem láttalak,
És mégis bízok Benned,
Hogy egyszer eljössz hozzám,
Hisz, mellettem kell lenned...
Olyan jók lehetnénk Együtt,
Próbáljuk meg kérlek,
Egymás karjában nyugodni,
Átölelni Téged...
Karjaimat lassan,
Nyakad köré fonnám,
Engednél a csábításnak,
Arcodat simogatnám...
Hiába van mellettem más,
Csak Téged lát a szemem,
Tiéd minden gondolatom,
Fedezz fel Édesem!
Mert Te vagy a Tûz,
Aki felhevít és éget,
Nem akarok mást,
Egyedül csak Téged!" (…)