Ha bármi problémádvan a barátnőddel/barátoddal írd meg megbeszéljük.
  • gabe paul logan
    #1051
    A mai hétig nem gondoltam, hogy lehetnek érzéseim is...sőt, hogy létezik jófej csaj (igen így gondoltam). Még februárban poénból elküdtem egy kötekedős üzenetet kb 30 csajnak a csajok és pasikban. Kb mindegyiknek ugyanaz volt a válasza...hát negatív persze, ezekre mind ugyanazt válaszoltam, valami félvállról vevős poént, mire az egyik megadta az msn címét. Nem igazán érdekelt, de azért felvettem, hátha megfektethetem, ha ilyen könnyű befolyásolni. Dumáltunk párszor mielőtt kiderült, hogy van barátja, de elég rossz kapcsolat volt, bonyolult is...nem is írom le mi volt a baj. Már eltelt 3 hét...és kb minden héten beszéltünk 3 napot és 2 órát legalább ...amikor kiderült, hogy ő csak a hosszútávú kapcsolatokban hisz. Én meg mivel csak el akartam veszíteni a szüzességem valakivel, ez kicsit elkeserített. Egyszer azzal jelent meg, hogy éppen munkában van...és megadta a számát, hogy hívjam fel. Én meg viccesen az orra alá dörgöltem, hogy...akkor tetszem, igaz és eddig csak talonban voltam? Még vagy 3 alkalommal megkért ezután, hogy hívjam fel, de nem tettem, nem akartam kapcsolatot, meg talonban is voltam ugye :)
    Aztán 2 hét után valami nagyon fura történt....hiányzott, hogy nem beszélhetek vele. Erre írtam egy üzenetet neki, amiben levetkőztem a nagyképű, flegma álarcomat és megírtam, hogy szar hogy nem beszélünk és az egész szűz dolgot és hogy mit is akartam valójában...de ha most kérne, felhívnám.
    Másnap már beszéltünk is...fura volt megnyílni, megnyílni egy lánynak...de tetszett, nagyon türelmes volt és megértő, egyáltalán nem nevetett ki...de még mindig nem akartam kapcsolatot...azt mondtam neki, hogy kedvelem és félek, hogy megcsalom, ha nem élem ki magam előtte. És...megértette, azt mondta vár rám...mást elküldene a faszba, de velem nem bírja megtenni. ??? Még 1 hónap eltelt csak msn-ezéssel...és néhány telefonbeszélgetéssel, kezdtük megszokni....vagy igazán megkedvelni egymást, azután valahogy ...odajutottam, hogy elhívom valahova, egy közös időtöltésre, nem bírtam kimondtani a randi szót:) Kb 5-ödjére megtörtént, fel is jött hozzám, de nem feküdtünk le egymással, csak nálam aludt, nem mondom, hogy nem történt semmi, szikrázott a levegő, de tetszett, hogy nem csinált magából ribancot, még úgy is megállta, hogy 4 hónapja nem volt férfival. Nagyon jól éreztük magunkat, másnap délig nálam volt. Annyira...biztonságban éreztem magam vele. Sokat beszéltünk ezekután és nem értette, miért nem nyílok meg neki. Elmondtam, hogy rettegek, hogy meg fok bántani...mert lássuk be a csajok néha megbolondulnak, jót nevetett ezen, ezután 2 hétig nem találkozutnk mert nem bírtam összeegyeztetni a szabadidőmet, vizsgáimat vele,de felhívtam azért többször.
    És kezdtem rájönni mi is történt...ezt akartam mindig is, nem idegen lányokat meghúzni, elmondtam neki is, azt mondta olyan vagyok mint egy angyal a vállán. xD
    Egy nap este hazaértem melóbol, beléptem facebookra és láttam, hogy...kapcsolatban van, mi a...? Nem is sokkal rá láttam, hogy letiltott az oldalon, hogy ne lássam. Hát gondolhatjátok, hogy szép éjszakám volt. Másnap felhívtam,...de nem kérdeztem rá, hátha elmondja, de nem. ...ezért arra gondoltam először, hogy harcolok érte, nagy nehezen megmondtam, hogy hiányzik...és van egy érzés kialakulóban bennem, és akarom őt...nem tudtam megfogalmazni és nem akartam kimondani a szót...inkább azt mondtam, hogy iszonyú lenne, ha elveszíteném és még mindig félek, hogy meg fog bántani. Még ezzel se bírtam rá, hogy színt valljon. Viszont elmondta, hogy hiányzom neki és ilyen barátot akart mindig is. Így már teljesen összezavarodtam, de legalább tudtam, ha nem engem választ az orra alá dörgölhetem, ezeket, amiket most nekem hazudott, miután randizott mással... megbeszéltem vele egy randit...igen ki mertem mondani már...vasárnapra, de nem vette fel az nap a telefont. Másnap hétfőn már betelt a pohár nálam, felhívtam és mondtam találkozzunk ha már nem dolgozik, legalább egy félórára, mert beszélnem kéne vele személyesen, azután rávett valahogy azzal, hogy idáig is meg tudtunk beszélni mindent, még telefonon is. Hát rákérdeztem. Azt mondta felhívta az ex pasija és elment vele randira, smároltak stb...de nem akar vele lenni, mert alkesz volt és ez neki nem kell, nem jelentett neki semmit és azért tiltott le facebookon, hogy ne lássam mi van, amíg elrendezi a dolgot...és az most lesz, ahogy elmegy hozzá. Beszélgettünk és a végén kilyukadt oda azért, hogy az is lehet, hogy elcsábul, mert a srácot jobban ismeri, közös múltjuk van, tudja a pali hogy mi a gyengéje...stb, ekkor már tudtam, hogy végem van. És amikor megkérdezte, hogy hogy tudtam meg, meg minden...kicsit elképedt, hogy bírtam ki és miért nem szóltam rögtön. Kurva szar volt arra várni, hogy a lány akibe beleestem éppen más faszihoz megy áttárgyalni a kapcsolatukat...de mit tehettem volna, vártam. Másnap felhívtam és kaptam az egyszerű választ, hogy nem engem választott, sorry....és akkor mindent kiadtam, hogy miután elment vele randizni, engem miért áltatott azzal, hogy hiányzom stb, és egyébként is miért kellett ki csalogatnia az odumból és jól tökön rúgni...nem tudta a választ...azt mondta, le akarja tenni a telefont, elbúcsúztunk egymástól. Ez történt a héten kedden és belegondolni is szörnyű, hogy akár soha nem beszélhetek vele, mert nem csak beleestem, nem csak azért mert nem engem választott, hanem mert kedvelem is, nagyon.

    Tegnapra azért már megnyugodtam, írtam neki egy hosszabb sms-t, hogy kicsit elborult az agyam, sajnálom, hogy meg akartam bántani, pedig nem is akarnék ilyet tenni soha és igaza volt, simán randizhatott mással is, nem jártunk. Meg azt, hogy milyen is volt számomra ez az egész, és szerintem már barátok is voltunk, még ha átléptük is valamennyire a határt, hogy nem haragszom és hogy számíthat rám mindezek ellenére, ha kellenék.

    Persze legbelül...érzem, hogy elnyomom az érzést, hogy beleszerettem, de ha boldog azzal az emberrel, akkor legyen az. Aztán néha más érzés önt el...szerelmesnek lenni önző dolog, bárki bármit mond, nem csak a másik boldogsága számít, hanem az enyém is és néha arra gondolok, hogy elmegyek a munkahelyére, amikor végez és elmondom, hogy érzek, még ha nem is változtatna ez a történteken, legalább tudná. Viszont ha ezt megtenném, akkor ha véletlenül még összefutunk a városban...akkor már egy őrültnek fog tartani és nem is merne szóba állni velem, ha ilyet tennék most. Mi a fa**t kéne tennem? Mert tudom, hogy ez most nem az a helyzet, hogy az kell, ami nem az enyém hirtelen és hogy fasz voltam hogy 3-4 hónapot vártam az első randiig és nem láttam tisztán, mit is akarok.

    ...a legrosszabb persze az lenne, ha igazából nem is ment volna vissza barátjához...csak akkora féreg voltam, hogy az előző héten azzal a megnyílós telefonálással, hogy az akkori mondanivalóját a képébe akartam dörgölni, ha nem engem választ, hogy...lehet engem se választott. Senkit se...és él bennem ez a gyanú, mert mióta a másikat választotta, azóta nincsenek kapcsolatban a facebook szerint.

    Lehet valaki ezt tisztábban látja nálam, fiúk, lányok? Mihez kezdjek?