Jó lett volna, csak a vége köszönőviszonyban sincs a valósággal... holott pedig egészen jól reflektál rá egészen az utolsó jelentig. A gyerekek viselkedése, reakciói, a 90-es évek elejének iskolai atmoszférája mind a helyén van... nincsenek maníros, Barátok köztöt idéző hamis gesztusok, és nincs ripacskodás sem.
Na de... az utolsó jelenet, hogy 11-12 éves gyerekek összefognak, és a nagyközönség előtt bőgetik le a tanárnőt, sokat ront a film hitelén. A rendszerváltást közvetlen követő években vagyunk, ahol a kádári hagyaték és a kommunista tekintélyelvűségre alapozott módszertan még nagyon is mélyen élt a társadalomban... ugyan ki ment volna bele a két gyerek ötletébe, kockáztatva az igazgatótótól és az iskolai tantestülettől jövő megrovást, ki állt volna a 2 gyerek mellé a tanárnő tekintélyével szemben...?

Én épp ebben az időszakban voltam általános iskolás, és a tanár szava megkérdőjelezhetetlen volt... próbáltuk volna csak az arcunkat is nem úgy fordítani ahogy neki tetszett, máris csattant volna a kemény, méretes favonalzó a fejünkön. Ettől eltekintve jó film volt, és az Oszkár miatt is örülünk.