A film eleje még nagyjából rendben volt, de mondjuk ez a Tatooine-os kezdés kezd kicsit unalmas lenni. Ha csak a környezetet nézem, akkor ez már egy Baljós Árnyak-indítás, nyomor, homokdűnék, bár kétségtelen, hogy a csillagromboló és egyéb romhalmazok tettek rá némi hangulatot. Nem lehet elmenni szó nélkül a bántó analógiák mellett, amik miatt ezt a részt leginkább egy rosszul sikerült rebootnak lehet gondolni. Számomra akkortól kezdett nagyon keményen a fim színvonala nagyon meredeken a mélység felé zuhanni, amikor feltűnt Han Solo és Csuvi. (Abban a pillanatban még nem tudtam, hogy ez fog történni, nekik rettenetesen örültem.) Tudom, hogy ez röhejesen hangzik, mert nem a karakterek a hibásak, egyszerűen onnan kezdett az egész történetvezetés átmenni valami Holiday Special 2-be.

Ami hirtelen, egyszeri megnézés után eszembe jut:

Már megint egy Halálcsillag. Könyörgöm… Már megint ugyanúgy kell támadni, már megint van egy gyenge pontja, ahová a támadást kell koncentrálni, pajzs trükkös kikapcsolása is befigyel, naná. Érdekes, a Birodalom Visszavág tudott Halálcsillag nélkül is működni.

Megint berepülnek egy árokba, mert egyébként fentről nem lehet megközelíteni a célpontot. Rettenetesen fárasztó volt. Harmadszorra is robbanás, elrepülő Falcon és a maradék X-szárnyúak. Ilyen az, amikor új színt visznek egy szériába…

A haditerv megvitatása, pont úgy, ahogy az Új Reményben és a Jedi Visszatérben láthattuk. Tábornokok Leiával egy hologram körül tanácskoznak. Nem láttuk ezt eleget…

Megint egy droidot keresnek a fontos információk miatt, ugye „hol vannak az ellopott szalagok”… Sírtam rajta.

Kocsmajelenet. A film egyik legpofátlanabb jelenete más lényekkel ugyan, de gyakorlatilag ugyanaz, mint az Új Reményben, Mos Eisleyben. Én éreztem magam kínban, amikor néztem. Hihetetlen, hogy ezt így vászonra lehetett vinni.

A kis robot és a számkivetett ember barátsága. Ez is egy mostantól borzasztó SW klisé, nem is tudom, hogy miért kell ez minden egyes részben.

Mindezeken kívül vérgyenge fénykard harcok, még a SW-univerzum logikáját is nélkülözve. A semmiféle képzésben nem részesült hölgy legyőzi a képzett Jedit. Na, ez nettó hülyeség. Lukenak is 3 évre volt szüksége ahhoz, hogy Vader elé állhasson – és simán vesztett.

Kylo a Halálcsillagon hirtelen felkapja a fejét és azt mondja: Han Solo… Ahogy Darth Vader kapta fel a fejét a Halálcsillagon annak idején és azt mormogta: Ben Kenobi. Röhej.

Már megint a jók közül valaki enged a sötét oldal csábításának, már megint egy családtag. A film alatt arra gondoltam, hogy a Skywalker családnak egyszerűen meg kellene tiltani, hogy utódot nemzenek és akkor majdnem minden probléma megszűnik a galaxisban…

A guruló-csápos-gülüszemű szörnyes-kergetőzés jelenet Han Solóval és a többiekkel teljesen felesleges volt, amellett, hogy ultra ciki. Mi ez Alien vagy Dolog? Mi volt ennek a jelenetnek a funkciója? Ja, és akkor már megint az van, hogy Hant kergetik mindenféle zűrös alakok, mert már megint átverte őket, mint anno Jabbát. Értitek, a Köztársaság hőse, mint piti szélhámos, na ne…

Á, jegyzetelni kellett volna az újrahasznosított jeleneteket, mert volt még bőven…

Dialógusokban is voltak ismétlések, apropó, dialógusok: Ha van, ami rém gyenge, hát ez az. Tőmondatok, Taxi-szintű viccelődések, néha lehetett rajta röhögni, de egyáltalán nem ültek annyira a poénok, mert ez egy Taxiban oké, de itt...

A felvezetés: Na, az nincs. Senki nem tudja, hogy a fenébe lett az Első Rend, a Birodalom örököse már megint egy meghatározó tényező, miután a Köztársság szarrá csapta őket a Jedi Visszatérben. Ott a birodalom fő hadseregét kiütötték, mindenki ünnepelt, már csak a szétszóródott csapatokat kellett levadászni. Ehhez képest itt pont abban a helyzetben vannak a lázadók, mint az Új Remény elején. Ez egy eszementül nagy lyuk a sztorin, mert most akkor hogy is lett ez az Első Rend, meg most akkor hogyan lett a vert sereg maradványa galaxisszerte domináns egy olyan haderővel, amivel perceken belül ott tudnak lenni bárhol és mitől vált a győztes Köztársaság egy üldözött, underground szervezetté?

Ja és még mindig a Halálcsillag, a végső harc. Itt is, mint az Új Reményben, nagyon félnek, hogy a bázisuk lőtávolba kerül, itt is számolnak vissza, hogy még x perc, y perc, jaj, mindjárt lőhetnek… Kreativitás zéró.

Nem voltak masszív űrcsaták, emlékszem, még mennyire élveztem a Sithek bosszúja elején azt a grandiózus űrháborút. Úgy egyáltalán: Semmilyen grandiózus nem volt ebben a filmben, és semmilyen új, eredeti ötlet, még tárgyak, gépek terén sem, amiben azért még az új trilógia is bővelkedett. Hiányoztak az új világok, az olyan tipikus, nagytotálos jelenetek, amik a SW elengedhetetlen részei.

Snoke, a legnagyobb rosszfiú – gondolom Sith, de hogy honnan, ki képezte, mi van egyáltalán… meg hogy csábított át egy Skywalker-Solo ivadékot… Rohadtul senki nem teszi ezt hihetővé akár csak fél mondatos magyarázattal sem… Anakin áttéréséhez azért kellett pár dolog ugyebár.. Ez meg már Sith-tanonc, hát menjenek a francba. Szóval Snoke úgy nézett ki, mint egy kommunikációból gyorstalpalón átesett Ork a Gyűrűk Urából, Kyle pedig leginkább arra hajazott, amilyennek elképzelem fiatalon Perselus Pitont a Harry Potterből… Egy emós kisbuzi, most komolyan.

Az egész szituáció, a harcok, a világok, mind-mind olyan buget SW-érzést adtak nekem, olyan volt, mintha egy mellékszálat néztem volna valami kisebb villongásról a galaxis pereméről, miközben a sokkal komolyabb és fontosabb események máshol történnek. Ez egy gagyi és piti bandaháború a SW-s háborúskodáshoz képest.

Számomra sokkal nagyobb flash volt a Sithek Bosszúja az összes bárgyúságával együtt. Ez valahol a Baljós Árnyak felett van valamivel, de élből a 2. legrosszabb SW film.

Az Új Reményt kiskorom óta kb. 70x, a Birodalom Visszavágot és a Jedi Visszatért több tucatszám láttam, feltétlen híve vagyok a szériának. A Baljós Árnyak egy katasztrófa, a Klónok támadása sokkal bíztatóbb, de már simán többszörnézős nálam, a Sithek bosszúja meg tömény SW, leszámítva a bárgyú lova story szálat. Szóval messze nem vagyok SW hater, sőt… De ezt még max talán 2x fogom megnézni.

Ja még a végére: Az hogy meggyilkolták Han Solót, megbocsáthatatlan féreg egy dolog.

Bónusz sztori: A lányom meg betett pár srácnak keményen. Jövünk kifelé a Corvinból, a gyerek még mindig a film hatása alatt van, iszonyat tetszett neki. A bejáratnál tartunk, amikor fennhangon méltatlankodni kezd, hogy „majdnem sírtam, amikor Han Solót megölték!” És pont jött be egy 4-5 fős baráti társaság, fiatal srácok. Néznek, szerintem ekkora spoileren életükben nem estek át, de jól viselték mert azonnal elkezdtek hangosan röhögni. Gratuláltam a lányomnak, sajnálkozva rájuk pillantottam, nevettek egyet és ment mindenki tovább a maga útján. Poén volt...